5.

2008 október 2. | Szerző: ETAMA |

 Tegnap szép esténk volt. A mi szobánkban gyűltünk össze mindannyian, tévéztünk, beszélgettünk. Jó volt, nyugis volt. Aztán a gyerekek elmentek aludni, mi meg a férjemmel két perc alatt összevesztünk. Ez nem volt olyan szép. 

Nem vagyunk kis pályások. A vita tárgya a hétvégi buli volt. A férjemnek semmi kedve hozzá, így igyekszik az én kedvemet is elvenni tőle. Nyűglődik, kifogásokat gyárt. Mondtam is neki, hogy akkor maradjon a fenekén, majd elmegyek egyedül. De az sem jó. Végül azzal zártam le a vitát, hogy ne beszéljünk akkor az egészről, úgysem akar kompromisszumot kötni, csak nyavalyogni. -Ó ezek a férfiak!- Szerintem mire megfürödtem leesett neki, hogy milyen kis nyomi volt, mert nagyon kedvesen vállalta, hogy masszírozza a derekamat. Ellenszolgáltatás nélkül!!! Nála ez nagy szó, mert legalább annyira szereti a masszírozást, mint én. Végül békességben aludtunk el, de a buli témát jegeltük. Úgyis menni fogunk, és jól is érezzük majd magunkat. Punktum.