Haj baj

2009 január 26. | Szerző: ETAMA |

 Hihetetlen, hogy mennyire másképp látnak az emberek bennünket, ha magunk is elégedettek vagyunk valamivel magunkon.

Pontosítok. A hajamról van szó. Még valamikor december elején levágattam a hajamat. A félhosszút, leszedettet, hajvasalóval kordában tartottat. Sajnáltam, de nagyon el volt már vékonyodva a vége. A férjem is unszolt, a fodrászom is javasolta. Hát akkor legyen! A most divatos bubi fazon lett, hátul szépen aládolgozva, oldalt a fül alatt. Először tetszett. Aztán nagyon nem. A férjem tartotta bennem a lelket, naponta százszor megdicsért, neki tényleg tetszett. Valahogy nem találtam magamra benne. Gyűrögettem a fülem mögé a hajamat odalt, elől meg lógott a szemembe.

Aztán januárban ismét meglátogattam a fodrászomat. Elől frufut nyírattam, a többi csak igazítva lett. Láss csodát, csak ennyi kellett, hogy viselni tudjam a frizurámat! Azóta bárhol vagyok, szóba kerül a hajam. Hogy milyen jól áll, hogy mennyire illik stb.. Lássuk csak! Ezen a hétvégén dicsérték a rokonok, találkoztam két barátnőmmel, ők is el voltak ragadtatva. De a legjobb egy boltban történt, ahol egy nagymama a pénztárnál az unokájának mondta, hogy nézze meg milyen jó a hajam, neki is ilyet kellene vágatnia.

A különbség csak annyi december és január között, hogy elől rövidebb lett a hajam, és ettől megtanultam  viselni, magamévá tettem. Ez utóbbit látják az emberek.

Ui: Azért ehhez a frizurhoz nem árt egy horgolt, svájci sapka fazonú kalapka így télen. Bomba jó! 🙂