Tegnap este ülünk a vacsora után az asztalnál. A férjem és a kisebbik fiam -a nagy sítáborban van- szűrcsölik a finom, mézes-citromos gyümölcsteát, én kínlódva forgatom a kezemben az enyémet: a cickafarkat. Sátáni ötletem támad. Nagy előzékenyen kapacitálom őket, hogy kóstolják meg. Mindketten nagy lendülettel vállalkoznak rá, mintha víz alá buknának le… Ami képeket vágnak utána! 🙂 Egyből jobban csúszik az a fránya tea.
A férjem: -Jaj, csak aztán nehogy megnőjön a cicink ettől a női teától!-mire a kicsikém szeme kikerekedik. Néz vissza a pohárba, látom rajta, hogy mindjárt visszaköpi az egészet. Gyorsan szólok: -Csak hülyéskedik ám, nem komoly.
Majdnem visszanyalt a fagyi. 🙂