Nem idegeskedem, mert 4-5 hetet mondtak átfutási időnek, abban meg bőven benne vagyunk még. Épp tegnap mondtam a férjemnek, hogy meg kell becsülni ezt az átmeneti nyugalmat, mert ki tudja meddig nem lesz részünk benne utána. Ha sikerül a lakás akkor azért, ha nem sikerül, akkor meg azért. Mert költözni mindenképp fogunk, ha minden kötél szakad, albérletbe.
Most a fejembe vettem, hogy fogyok pár kilót. Nagyon elszaladt a ló velem télen, meg a hormonok sem segítettek ez ügyben. Be is jelentkeztem egy versenybe, mert így még nem próbáltam. Talán ez jobban motivál, mert milyen égő lenne, ha verseny végén nem fogynék, hanem híznék -mert ez is kitelne tőlem-.
A férjemet is nyaggatom, hogy szálljon be. Együtt könnyebb lenne, de akkor komolyan kell vennünk.
Ott is lehet blogot írni. Most többnyire oda fogok írni. Azért ide is jövök, főleg ha lesz dicsekednivaló. 🙂