2009.06.26-án a férjem átemelt első lakásunk küszöbén. Nagyjából a nagy semmibe, de tart még a lelkesedésünk. Nagyon sok pénz kellene, hogy mindent megcsináljunk ebben a romhalamazban, de az meg véges. Én kihívásnak tekintem, hogy ennek ellenére a legtöbbet kihozzuk a “galambdúcból”. (Ja, mert van két illegális erkélyfoglalónk, két kölyök galamb képében. Egyenlőre maradnak, remélem kirepülnek, mire végzünk a felújítással. Csak mert irtózok minden tollas, csőrös teremtménytől. Ezek meg kifejezetten rondák és ijesztőek a fekete csőrükkel, kék testükkel. Brrr..! Az anyukájuk mindig lelép, amikor megneszeli, hogy a lakásban vagyunk 🙂 )
Lassan a véget ér az a fogyókúrás kezdeményezés is, amire jelentkeztem. 6 kg mínusszal zártam, ami nem rossz eredmény húsvét óta. Folytatni fogom az életmódváltásomat, mert egyáltalán nem megerőltető, mellesleg eredményes is. Kifejezetten megszerettem a rendszeres mozgást.
Az autónkat összetörték, de hamarosan kész lesz. Na, az egy mélypont volt, mikor megtörtént a baleset pár hete. A lakás sem akart összejönni, meg még ez is, szóval kezdtük elveszíteni a fonalat. Most is alig látszik ki az orrunk a trutyiból, de küzdünk derekasan. Nincs más választásunk. 🙂