“Friss szemmel”

2009 augusztus 4. | Szerző: ETAMA |

Tegnap reggeltől estig nagyon utálatos voltam, legfőképp a férjemmel. Este mondta is, hogy vajon hányszor fogom még lecseszni a nap folyamán. Igaza volt, mégis úgy gondoltam, hogy igazam van mindenben.

Valahogy úgy éreztem ma, hogy kezdek valamit nagyon elbaltázni. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, csak éreztem. Aztán elvetődtem egy oldalra, ahol le volt írva minden.A kapcsolatokról, arról, hogy miként ragadjuk mi nők a hatalmat magunkhoz, miként fosztjuk meg a férfiakat az önbecsülésüktől, hogy elmondhassuk: mi tudjuk a frankót. Aztán meg csodálkozunk rajta, ha a párunk elcsábul egy rajongó tekintettől. Mert számukra ugyanolyan fontos -ha nem fontosabb-, hogy becsüljék őket.

Miért akarok még mindig férfiként funkcionálni? Miért kell, hogy mindig enyém legyen az utolsó szó? Már nem egyedül nevelem a két fiamat.

Folytatom még…