2010.03.20.

2010 március 20. | Szerző: ETAMA |

 Először is, szépet álmodtam. 🙂

Aztán turkálni voltam, míg a férj matek versenyre cipelte a kicsit. 🙂 Nekem ez lazulás, az egyik legkellemesebb időtöltés. Az már csak hab a tortán, hogy a kedvenc helyemen szombatonként 190 forint a ruha kilója, és csodákat lehet beszerezni. A mai termés: GAP farmer a kicsinek, a nagynak is egy, meg egy olasz ing. Magamnak két póló, mindösszesen 255 forint az összes hacuka. Kirááály vagyok! Már tudom, hogy mi a vadászat öröme. Mondtam is a férjemnek -akit nem hatott meg hihetetlen hatékonyságom a ruhaszerzés területén-, hogy az üdítője többe került, mint a nagy szatyor KINCS. (Szerintem az piszkálta a csőrét, hogy neki nem találtam most semmit.)

Persze a nagyobbik fiam nagyon is értékelte anyja fáradozásait turkálás területén, legalábbis úgy tett. Ámbár, ha jobban belegondolok, lehet csak a 24 órás foci fáradalmai miatt hagyott rám mindent. Elég kábának tűnt. 🙂

Verseny és turka utáni bevásárlás közben csak kicsit vesztünk össze férjjel “a húst szeletelve vegyük-e vagy sem” témakörben, ez szóra sem érdemes.

Aztán itthon a férj olyan, de olyan ebédet csinált, hogy minden ujjunkat megnyaltuk utána. Korianderes, boros sertés hús gombával, zöldségekkel. Mmm, de finom volt! A főzésből kimaradt bort elszopogattuk az ebédhez, naggyon bírtam azt is. Csak azon lázadtam, hogy a férj vizes pohárba akart tölteni a borból. Na azt, azt nem engedtem. Ez ügyben sznob vagyok, csak boros pohárból vagyok hajlandó bort inni.

A mosogatás az enyém volt, de némi szieszta után ez már meg sem kottyant.

Most sétálni készülünk, de a kicsi leragadt a tévé előtt Harry Pottert nézni. A nagy meg alszik, szerintem ma már fel sem kell. A múlt éjjelt be kell pótolnia.

Ez egy tökéletesen boldogságos nap. 🙂