2010.04.15.

2010 április 15. | Szerző: ETAMA |

 Tegnap este tényleg a fenti címet testesítettük meg. 🙂

Színhely: konyha. Férj mondja feleségnek (nekem): -A gyerek márpedig ki akart készíteni hazafelé az edzésről.

-Mit csinált az az átokfajzat?!

-Énekelt. A két kis komáját szórakoztatta az autóban. Meg rajzolt az ablakra.

-Mit kerestek a komák az autóban?

-Én vittem haza őket az eső miatt.

-Mit énekelt?

-Csúnya dalt. Gyere gyerek, énekeljed anyádnak is!

A kicsi énekelt, én meg alig bírtam ki röhögés nélkül. Egyrészt mert irtó hamisan énekel a drágám, másrészt meg rohadtul vicces volt a dal. Csak hát kérem szépen a tekintélyt muszáj volt megőrizni. Hú de nehéz néha az ilyesmi, főleg amikor ott tart a kis nótafa, hogy a svábbogár meztelen. 🙂

-Ezerszer el lett mondva, hogy ne rajzolj az autó ablakára, mert az ember keze zsíros, ott marad a nyoma.

-A körmömmel rajzoltam.

-Ne feszítsd túl a húrt!

Dehogynem! Kihozta az ének tankönyvét, énekelt tovább. Addig-addig, hogy a férjemmel bekapcsolódtunk. Ment az “Itt ül egy kis kosárban…”, meg “Egy boszorka van..”. Marha jól szórakoztunk.

Erre befut a nagyobbik fiú, szájában egy nejlon darabbal. Ezzel tudja utánozni a versenyautót, a fűnyírót, ilyesmit. Na most akkor el lehet képzelni ezt a kakofóniát. 🙂 A kicsi hamisan vonyít, mi kísérjük két szólamban, a nagy meg fűnyírózik. Nem vagyunk normálisak. 🙂