2010.04.26.

2010 április 26. | Szerző: ETAMA |

 Hjaj de szeretnék néha két méteres, 100 kilós izomagy lenni! Azért, hogy móresra tanítsak néhány gyerekverő felnőttet.

Tudom én, hogy erőszakra nem lehet erőszak a válasz, csak amikor egy kicsi fiam korú, összevert kisfiút látok, akkor nem tudok másra gondolni, csak a fentire.

Szorítom a szék támláját ujjfehéredésig, mert nem sírhatok a törött orrú, duzzadt arcú gyerek láttán. Megment a rutin, az intézkedés. Csak akkor fordulok el sürgősen, mikor elmondja nekem az anyák napi versét, szeme könnyes. Az anyukája már nem él, a nevelő anyjának szavalta volna a jövő héten.

Az “édesapja” bánt el vele ilyen csúnyán, már nem először. Ma már nem megy haza… Ennyit tehettünk érte.

ELÉG AZ ERŐSZAKBÓL!!!!!!!