2010.04.26. (2)

2010 április 26. | Szerző: ETAMA |

 Azért volt ma vidámság is.

A “kicsi” először jött haza egyedül egy szakkörből. Már 10 éves, de nehezen engedem önállósodni. Ma is csak a kényszer hozta így. Illetve hozta volna, mert férjjel kitaláltuk, hogy odaérünk mi a szakkör végére…, meglesni a gyereket. Hogy miként megy el a buszig, hogy száll le.

Találkozónk egy bódé takarásában valósult meg, onnan figyeltük a szakkör bejáratát. Gyermek ki, mi vihogva visszahúzódtunk. Majd követtük egy darabon. Aztán rohanás az autóhoz, hogy beelőzzük a buszt. Leparkoltunk a buszmegállóval szemben, lehúzódva figyeltünk.

Gyerek le a buszról, mi vihogtunk. Csuda izgi volt az egész.

Férj: -Vajon szétnéz?

Én: -Olyan világtalan a drágám, csak a zöldet vegye észre a gyalogátkelőn.

Erre a gyerek szétnéz, majd kiszúrja az autót. 🙂 Faca, integetünk neki bűntudatosan.

Férj: -Mit mondunk most neki?

Én: -Háát, a Baumax parkolójában álltunk,… csavart vettünk!

Férj: -És ha meg akarja nézni a csavart? 🙂

Én: -Akkor inkább semmit ne mondjunk, hátha nem kérdezi.

Nem kérdezett semmit. 🙂