Tudom én, hogy erőszakra nem lehet erőszak a válasz, csak amikor egy kicsi fiam korú, összevert kisfiút látok, akkor nem tudok másra gondolni, csak a fentire.
Szorítom a szék támláját ujjfehéredésig, mert nem sírhatok a törött orrú, duzzadt arcú gyerek láttán. Megment a rutin, az intézkedés. Csak akkor fordulok el sürgősen, mikor elmondja nekem az anyák napi versét, szeme könnyes. Az anyukája már nem él, a nevelő anyjának szavalta volna a jövő héten.
Az “édesapja” bánt el vele ilyen csúnyán, már nem először. Ma már nem megy haza… Ennyit tehettünk érte.
ELÉG AZ ERŐSZAKBÓL!!!!!!!