2010.05.13.
2010 május 13. | Szerző: ETAMA |
Délelőttönként jól vagyok, energiám is van. Délután már folyamatosan ásítozok. Hazafelé úgy érzem magam, mint aki betegség után lábadozik: gyorsabban ver a szívem a rövid sétától, néha szédülök.
Többnyire éhesen vacsorázok, de az utolsó falatoknál már legszívesebben visszajönne az egész. Az addig finomnak, jónak érzett ételnek “szaga” lesz hirtelen, de hiába adom körbe a kajám, senki nem érzi A szagot.
Aztán támadnak a sötét gondolatok. Tudom, hogy a fáradtság miatt van, de teljesen le tudom magam nyomni pillanatok alatt. Ilyenkor agresszíven igyekszem gyorsan mindent elrendezni, hogy minél hamarabb ágyba kerüljek. Gond nélkül el is alszok, néhány napja -szerencsére- rosszakat sem álmodtam.
Állandó fellelhetőségi helyem a budi, más helyeken csak átmenetileg tartózkodok. Pisilek, de mire visszaérek “átmeneti tartózkodási helyemre”, már megint tudnék. Igaz, folyton a számon van az ásványvizes palack.
Összességében jól vagyok, de a fentiek ellenére nem sikerült még elhinnem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kis idő eltelik mire tényleg el tudjuk hinni. A várakozás, ábrándozás, vágyódás havonta jelentkező csalódásokkal fűszerezve létformává válik. Mint minden rosszról, erről is le kell szokni! Hamarosan láthatod a kis dobogó szívét, ez a fontos!