2010.05.19.

2010 május 19. | Szerző: ETAMA |

 8 mm-es petezsák. Ő.

Az orvos látott még valamit, ami akár ikertesó is lehet. Azt mondta, ez jövő szerdán kiderül, de ő az egyre szavaz inkább.

Én személy szerint a Sorsra bízom, csak egészséget kérek számára, vagy számukra. A többi legyen, ahogyan lennie kell.

A BMC-ben megint cafatokban lógtak az idegeim, hogy semmit nem fognak találni. A férjem azt kérdezgette, hogy vérzek e, én mondtam, hogy nem. Akkor?! Nem értette mit parázok.

Persze minden rendben, semmi kórosat nem látott az orvos, erről mostmár papírt is kaptam. Kicsit nyugisabb vagyok, kb. jövő keddig.

Szerdán megyünk utoljára a BMC-be, ha minden jól megy. A hálánkat tegnap leróttuk az orvosnak, meg a biológusnak is. Anyagilag nem a május lesz a legjobb hónapunk, tekintve, hogy még egy lagziba is mennünk kell, meg a kisebb osztálykirándulása… meg sorolhatnám még. Hja kérem, jobb lesz szokni, hamarosan többen leszünk 1, esetleg 2-vel. 🙂

Tegnap megint elért a vegytiszta boldogság. Az uh után otthon lassúztunk a férjemmel a szoba közepén, mert mindig táncikálunk, ha valami jó szám megy a rádióban, vagy a lejátszóban. Akkor, ott azt éreztem, hogy annak a pillanatnak örökké kellene tartania, mert minden olyan kerek, olyan szép. Vannak ilyen pillanataim eltartalékolva az emlékeim bugyraiban, hogy legyen mihez nyúlni a szürke hétköznapokon.

Jut is eszembe! Hol van a tavasz?! Ezt a kicseszést, elő kellett vennem a piros kis bőrkabátomat, amit tél végén úgy vágytam már. A fenébe vele, le szeretném mostmár rakni, és a papucsaimat elővenni! Na!