A múlt heti bmcés ultrahang még nem fogott be szívműködést és látni sem lehetett pulzálást. Ezért javasoltak egy újabb ultrahangot a héten. A dokim mondta, hogy ezt már itthon is csináltathatom, mert ő amúgy is szabira megy. Azt is mondta, hogyha a héten nem lesz szívhang, akkor elhalt terhességről van szó. Faca volt ezt így hallani.
A férjem intézett egy maszek ultrahangot, hiper-szuper masinával.
Ma voltunk. A nő 30 másodperc után közölte, hogy nincs élő embrió. Aztán tovább nézte, és meglátta -én is láttam és a férjem is- a pulzáló szívet. Hát b.ssza meg! Nem volt elégedett, mert a masina a hangot nem tudta befogni. Szerinte bradycard a szívműködés, ami megint csak nem jó, de szerintem nem tudta a szívműködést folyamatosan figyelemmel kísérni hang nélkül, ezért nem látta szabályosnak a pulzálást. Szerinte ez lehet halódó terhesség jele. Na, akkor a kicsikénk a nagy “halódásban” múlt hét óta megnőtt 2mm-re, és pulzál a szíve is a múltkori szikhólyaghoz képest.
Értem én, hogy az orvosok tárgyilagosak igyekszenek lenni, és nem akarnak hiú reményeket ébreszteni senkiben, de ez akkor sincs jól. Mert kinek jó az, hogy én egy újabb hetet idegeskedek végig úgy, hogy lehet csupán arról van szó: halálra el van számolva a terhességi hetem. Mert egy fagyasztott blasztocitánál honnan lehet tudni pontosan azt, hogy mikor éledt fel 100%-osan, mikor folytatódott az osztódás? Én úgy látom, hogy hétről hétre van fejlődés, és ÉL!
Jövő héten megint megyünk, bár egyre jobban azt érzem, hogy békén kellene hagyni Őt pár hétig. Mert ha maradni akar velünk, akkor úgyis marad, ha meg nem… azt is meg fogom tudni.
Kérünk szépen maradj velünk kicsi “A”! (Sír, sír, sír…)