2010.07.15.
2010 július 15. | Szerző: ETAMA |
Ebben a nyomorult irodában csak úgy lehet megmaradni, hogy vizes törölköző van a nyakamban, a hátamat meg a venti simogatja.
Ennek tükrében el lehet képzelni a munkához való viszonyomat. Ma zéró volt a munkavégzésem.
Ebédszünet tájékán nyakamba vettem a “várost” (a koszfészek találóbb lenne, de ne legyek szemét a munkaadómmal), hogy elköltsem a férjemtől kapott szülinapi pénzt. Magas talpú vagy sarkú extra nőies szandit akarok, esetleg táskát hozzá -itt most nyelvnyújtás jön annak, aki felszisszen az újabb táska hallatán-, de persze semmit nem találtam.
A férjem szerint tök király vagyok, hogy folyton csak járok a dolgok után, de nem veszek semmit. Kilátásba helyezte, hogyha nem költöm el a pénzt záros határidőn belül, akkor visszaveszi azt. Ezért aztán most azt szeretném, ha elmehetnék a másik Deichman-ba (így írják?!), hogy ott is megnézhessem azt, amit az egyikben már kétszer láttam. A férjem azt mondta, hogy ő azt nem bírná ki, de amíg elmegy a gyerekért és visszaér, addig letesz nézelődni. Kértem, hogy jó lassan jöjjenek. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szólhattál volna, hogy problémáid vannak a pénzköltéssel… 😛
Univer oldalában extracsecse bizsubolt van! Táska ügyben nem néztem szét, de a többi cucc!! Hajajajjj!
Bementem kölykedlinek két hajgumit venni, aztán magyarázhattam L-nak, mi került 2000-be! 🙂 Szóval jó hely, na!
Na, azt megnézem magamnak akkor. 🙂 Szandi már van, abban buliztam pénteken. Táska nélkül. 🙁
De a buli faca volt, majd írok róla. 🙂
Puszi!