2010.07.20.

2010 július 20. | Szerző: ETAMA |

 Csudi jó volt. Úgy bes.ggeltem, ahogyan illik.

Kiszámoltuk a barátnőmmel, hogy kb. 4 éve -boldogult szinglikorunkban- voltunk utoljára így együtt.

-Kérem szépen! Ami rég működött, az most is fog -gondoltuk, és igyekeztünk ennek szellemében levezényelni a péntek estét. Azaz… Vittem egy nagy táska ruhát, mert egyedül NEM TUDOM kiválasztani, hogy mit vegyek fel estére, meg az időjárási viszonyokat is figyelembe kell venni. 🙂 Aztán sminkkészlet, bizsuk -minden eshetőségre, tehát egy halommal-, parfüm, kutyafüle. Alig bírtam elcipelni a sok cuccot az állomástól a barátosnőmig.

Ott lazázás estig, hogy természetesen a készülődéssel rohanni kelljen, mert az élet úgy szép. Természetesen nem értük el az utolsó buszt a városba, de fontosabb volt, hogy a sminkünk rendben legyen.

Ja, smink! Persze no alapozó, mert lefolyik, elég a korrektor + a púder, + szemceruza, némi kék a szemre, meg “alig látszik” rúzs, hiszen úgyis lenyalom. (A rúzs nem az én műfajom.)

Aztán kiimbolyogtunk a magas sarkainkon az utcára, és csodásan nőnek éreztem magam. Azaz: ne nyúlj az arcodhoz, mert beláthatatlan következményei lehetnek, vigyázz a menésre nehogy magad alá forduljon a magas talp, mert az = bokatöréssel. 🙂

Persze bámultak bennünket, de nem biztos, hogy azért, mert annyira jó nők vagyunk (dehogynem!), hanem mert estünk egymásnak a nevetéstől.

Mire beértünk a városba, már benyakaltunk úgy 4 dl vodkát naranccsal, szóval jókedvünk messzemenően indokolt volt.

Beszabadultunk egy nekünk való táncos helyre, úgyhogy innentől nem volt megállás, széttáncoltam a lábamat.

A vodkanarancs mennyisége duplázódott, majd triplázódott, és már semmi mást nem érzékeltem, csak a zenét, meg a barátnőm mozgását, hogy összhangban legyünk. Ilyenkor hiszik azt, hogy leszbikusok