2010.07.21.

2010 július 21. | Szerző: ETAMA |

Naggyon jó. Csak furcsa.

Az az igazság, hogy egy plasztikai műtétnek köszönhetően nyugodtan járkálhatnék melltartó nélkül az utcán is, de nem szoktam. Itthon bátrabb vagyok, de kint olyan érzés, mintha meztelen lennék. Csakhogy! Mindezt felülírja a kánikula, ami elviselhetetlen. A melltartó meg pajzsként még tovább melegít.

Reggel vettem egy nagy levegőt, és kivettem a szekrényből a kis virágos kánikula-ruhát, amihez nem szükséges ez a női kellék a szabása miatt. Ezt a ruhát ritkán viselem pont emiatt, pedig émelyítően romantikus. 🙂

Nagyjából nyolcszor ellenőriztem a tükörben, hogy nem villan semmi ki, tulajdonképpen nem is látszik, hogy nincs rajtam “páncél” műanyagból. Aztán felrángattam a férjemet is az ágyból, hogy nézze meg. Csukott szemmel közölte, hogy mehetek, nem látszik semmi. A pillangós nyakláncomra is én hívtam fel a figyelmét, ergo mehettem volna félmeztelen is, azt se vette volna észre.

A buszmegállóban megfigyeltem, hogy hány pasi néz rám a volán mögül, merthogy mellettem zúgnak el az autók. 10-ből 8! Tehát van valami a ruhával! Legszívesebben visszafordultam volna melltartóért, de akkor elkések. Meg különben is. Nézzenek csak! Amúgy is csak az émelyítő kis virágos ruhámat nézik, nem engem. Ha-ha-ha!