2010.07.29
2010 július 29. | Szerző: ETAMA |
Reggel fura élményem volt.
Mi egy elég forgalmas helyen élünk, soha nincs csend. Amikor kijöttem a házunkból, valami nagyon szokatlan volt. Megálltam, és próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az. Leesett végre, hogy a csendet “hallom”. A környék úgy nézett ki, mint az amerikai filmekben azok az utcák, amelyeken valamilyen invázió söpört végig. Egy embert sem láttam, és a madarak sem csicseregtek. Nem értettem, mert már fél hét is elmúlt, ilyenkor sok ember siet munkába, meg az autók is közlekednek. Ebben az egy percben nem így volt. Nem tartott tovább, mégis hosszúnak tűnt. Azt éreztem, hogy nem szeretnék egyedül maradni a bolygón, marha rossz lenne.
Aztán feltűnt egy piros autó, és már a madárcsicsergést is meghallottam. Minden ugyanolyan lett, mint máskor. Nem tudom mit akar ez jelenteni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nekem is szokott ilyen lenni. Lehet ám, hogy az egész valójában egy földi másodperc volt, csak valamiért a tudatod kitágította az időt. Talán éppen azért, hogy megérezd az igazi csend ízét. Szép pillanatok ezek, át is éltem veled, ahogy olvastam.
Puszik!