2010.08.02.

2010 augusztus 1. | Szerző: ETAMA |

 Nagyon hiányoztak már. Ez akkor tudatosult bennem, mikor este a kicsi aludni készült, és én felmásztam hozzá a galériás ágyra. Csak oda akartam bújni hozzá, érezni az illatát, úgy mint kisbabakorában. Már félig aludt is, de tartotta a kis hátát, hogy simogassam. Ahogy a kezem a bőréhez ért éreztem, ahogy energia áramlik belém. Nem akartam vámpírkodni, ezért az összes szeretetemet igyekeztem a ujjbegyembe koncentrálni, hogy ne csak kapjak, adjak is. Hihetetlen nyugalom szállt meg ebben az áramlásban, jó volt.

Amúgy nem tudom mi van velem, de a fenti hasonló pillanatokon kívül nem vagyok jól. Vergődöm, mint egy partra vetett hal, és nem értem magam.

Valami hihetetlen felületes síkon szántok. Csak a külsőségek foglalnak le, a minap például egész nap az foglalkoztatott, hogy minek kentem be a körmeimet sárga lakkal, mikor nem is tetszik. Meg aztán be is korlátozta a reggili öltözködést, mert ehhez nem vehettem rózsaszínű trikót. Fusztrált a lábujjaim látványa, alig vártam, hogy haza érjek és lemossam az egész förmedvényt.

Máskor hosszan fárasztom a kolléganőt értekezésemmel a szemceruzákról. Végül megkérdezi, hogy minek az nekem, mikor nem is festem magam. Mondom neki, hogy eddig csak bulira használtam, de ezután ki fogom húzni a szemeimet, mert öregszem. Elkerekedett szemmel néz rám, aztán legyint, menjek a fenébe az öregedésemmel, mikor a múltkor is tanuló bérletet akartak adni a buszon. 🙂

A roham kerülget, ha nem tudok tornázni, mert nincs idő. Nem vagyok toleráns senkivel és semmivel. A férjem szerint mindig morgok és csak irónikus hangvételben tudok beszélni mindenről.

Talán a hormonjaim vannak összekeveredve. Nem tudom megfogalmazni, hogy mitől van rossz hangulatom, de szinte folyamatosan az van. Sírni nem tudok, pedig biztos jót tenne.

Tényleg! Mi a jó fene bajom van nekem?!