2010.08.09.

2010 augusztus 9. | Szerző: ETAMA |

 Már majdnem egy éve hennával festem a hajamat. Imádok bajolni vele.

Először be kell szerezni az adagomat, ami bármi hihetetlen is, de nem egyszerű. Hírös városunkban egyetlenegy helyen kapható ez a zöld por, de ne tudjátok meg mit jártam utána, míg rátaláltam.

Aztán főzni kell egy alap lét, amit legalább fél óráig kell csendesen forralni. Ilyenkor bejárja a lakást a szegfűszeg, tea, kávé kombója, én egyszerűen imádom.

És itt kezdődnek a bajok. A férjem szerint ugyanis ez büdös, neki fáj a feje tőle. Aztán meg attól fáj neki, hogy fel kell kennie a hajamra. Mert szerinte vagy nem keverem ki csomómentesre a cuccot, vagy túl sűrű, vagy túl híg, esetleg kevés. Meg amúgy is, véleménye szerint olyan, mintha spenótot kenne a fejemre. J

Amikor ezen is túl vagyunk, akkor dunsztba tekerem a hajamat folpackkal, erre meg egy fürdősapka = rajtam röhög az egész család, mintegy 3-4 órát.

De aztán! Gyönyörű, és fényes vörösesbarna a hajam. J  Meg hetekig jó illatú, pedig elég gyakran mosom a hajamat.

Más… Szemceruza. J A férjemtől kaptam, de én választottam. Elég drága volt. Reggel volt a premierje. Rebegtetem a szempilláimat az álmos férjemre, de semmi reakció. Mondom neki:

-Nem veszel észre semmit?

-Nem. Hol nézzem? –kérdezte megadóan.

-Hát itt –böktem a szemem felé. Nézi, nézi, aztán látom bekattan neki.

-Ja, az! Látom ám, csak olyan természetes hatású, hogy alig látszik… Biztos vékonyra húztad –vigyorog álnokul. A kis piszok!

(Ladmon köszke a dm-es kuponokat, mintegy 2400 forintot spóroltál nekünk!)