2010.11.24.

2010 november 24. | Szerző: ETAMA |

Az van, hogy egy bulit is túl lehet készülni. Most ez történt.

Kiderült, hogy a férjemnek is lesz programja, így lelkiismeretfurdalás nélkül készültem a szombatra. A barátnőmmel, a szokásos helyre, táncolni.

Ott rontottam el, hogy nagyon máshogy akartam felöltözni. Fenébe a tapadós farmerrel, könnyű blúzocskával! Ezért péntek délután, miután a fiúkat elvitte az apjuk, a férj meg dolgozott ezerrel, én bevetettem magam a turkálókba. Találtam is szoknyát… 3! darabot. Meg egy fekete tapadós blúzt, aminek rafkós nyakát le lehet tolni vállig, szörnyen szexisnek találtam 75! forintért, mert ahol vettem, már csak 360 forint volt a ruha kilója.

A szoknyából kettő farmer, egy hupikék bőr… ezeket másik turiban találtam.

Megérkeztem haza, és újra ott volt a dilemma, hogy most akkor melyiket a három közül. Felpróbáltam mindet a hosszú fekete csizmámmal, a fekete pulcsival. Nem tudtam dönteni, úgyhogy kimostam mindent a bőr kivételével, gondoltam, majd megvitatom a férjjel, ha másnap beszáradnak a rucik.

Persze nem akartak száradni, pakolgattam őket a fűtőtestre, hogy estére legalább a szoknyák ne legyenek vizesek. Így férj sem látott, mielőtt elment, magamnak kellett dönteni. Azt hiszem itt fáradtam bele az egészbe.

Végül hosszú fekete csizmában, oldalt combközépig sliccelt szoknyában, fekete, vállig letolt pulcsiban mentem bulizni, a nyakamba egy fekete virág volt, az a bársonyra kötött, spanyolos. Jó volt na!

Csak! A csizmában melegem volt, a felsőmben is. Azt a fránya nyakat folyton húzogatni kellett, hogy a vállamon maradjon, a rózsa a nyakamon mindig elfordult hátra ugrálás közben. Mit mondjak… Rohadtul irigyeltem mindenkit, aki tapadós farmerben, könnyű blúzocskába ropta, ahogy én is szoktam… Brühühü!