2011.02.13.

2011 február 13. | Szerző: ETAMA |

Mára maradt minden, de nyugodt vagyok, mert a család fele épp bajnokságon, majd este keverednek valamikor haza. Addig meg…, hjaj sok idő van még.

A mosógép már zümmög, a boltban is voltam, de a tejeskávémmal nagyon ide kívánkoztam már, a takarítás várhat. Mesélek egyet jó?

Tegnap csak főztünk, meg sósat is sütöttem, ebből következően egész nap ettünk. Szerintem itt van a kutya elásva. Mármint a krónikus fáradtságé. Azt hiszem kellene egy léböjt kúra. Tíz napra gondoltam. Mondom bevonom az ügybe a férjemet, hátha együtt könnyebben menne. A cél érdekében némi infóval a netről felszerelkezve sündörögtem körülötte. Mondom neki: -Képzeld! Annyi jót olvastam a léböjtről, hogy azon gondolkodom, hogy ki kellene próbálni -mélységes mély csend a válasz.  -Emlékszel a tavalyi májtisztító kúrámra? Hogy én milyen jól éreztem magam utána!  -Emlékszem bizony. Attól rosszul voltam, ahogy elolvastam, meg néztem, hogy miket öntesz magadba. -Pedig az csak három napos volt -mondtam, mielőtt átgondoltam volna. -Miért?! -csúszott magasabb régióba a hangja -Most hány naposat akarsz?! -Tíz naposat, és veled -mondtam egy szuszra a rossz híreket, mert láttam, hogy a fogadtatás úgyis negatív. Erre a férjem alulról felfelé rám nézett, majd síri hangon kinyilatkoztatta: -Abba én belehalok.

No comment, természetesen ezt nem lehetett röhögés nélkül megállni. Persze nyaggattam még holmi transzcendentális élményekkel az ötödik nap után, de merev ellenállásba ütköztem, mondván, hogy az ötödik napig ki is kell bírni, és a férjem szerint nem én nem fogom addig kibírni, hanem ők engem. Rámutatott arra is, hogy az agynak és az izmoknak energiára van szükségük, és nyilván nem jógaülésben fogom a tíz napot tölteni gondolkodás nélkül, hanem dolgoznék, mennék, beszélnék et cetera. Erre is kivágtam magam a netes tudásommal, mondom neki, hogy limonádé juharsziruppal, citrommal cayenne borssal. Ezt már válaszra sem méltatta, csak horkant egyet, mellyel a témát lezártnak tekintette. Az már biztos, hogy őt erre nem tudom rávenni, én meg még gondolkozom rajta kicsit. 🙁