2011.02.21. II.

2011 február 21. | Szerző: ETAMA |

Reggel az autóban a munkatársakkal. Álmosan mesélem nekik.

-Egész éjjel patkányokkal álmodtam. Rohangásztak elő mindenhonnan, az egyik a bokámba harapott. Huh, még most is érzem a zoknimon át az éles fogait! Amint beérünk, meg kell nézni az álmoskönyvben…

Az autóban ötönk közül ketten el fognak menni a „hajóról”, az egyik szülni, a másik munkahelyet vált. Megszólal a kismama: -Az nem úgy van, hogy a süllyedő hajót utoljára a patkányok hagyják el?

-Nem drága, a patkányok hagyják el először a süllyedő hajót –mondom komolyan, de fúrom a sálamba az arcomat, hogy ne vegyék észre, hogy mindjárt röhögök. Végre leesik a tantusz a másik távozónak, úgyhogy a visszapillantó tükörben rám néz és vigyorogva mondja: -Haha!

Nem én kezdtem.