Nos. A borítékolt betegség megvolt. Sajnos nem tudtam itthon maradni, munkával terápiáztam. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy eléggé elhúzódott a rossz közérzettel járó fejfájás, nyűgösség.
Ma nem voltam bent, kinti “munkát” végeztem. Konfernciánk lesz 29-én, a meghívók egy részét hordtam szét. Nem bántam meg, hogy elvállaltam, mert sütött a nap, a levegő tiszta volt. Annyira jót tett a testmozgás, mert gyalog jártam be a várost. Az uccsó’ két helynél fogadtam el a férjem segítségét, hogy autóval repítsen a megadott helyre. Utána a sok sétától kipirultan, kellemesen elfáradva és kiéhezve vetettük be magunkat egy kínai étterembe ebédelni.
Itthon sütit sütöttem, a két gyerek kifeküdt tőle, mert azon melegében felfaltak egy csomót. Valószínűleg ma már senki nem fog vacsorázni. 🙂
Nagyon várom ezt a négy napos pihit. Hátha sikerül egy kicsit visszacsempészni a két ünnep közötti idillből, az olyan jó és pihentető volt. Ránk férne valami hasonló.