2011.03.18.

2011 március 18. | Szerző: ETAMA |

Csütörtökön felszívtam magam, hogy akkor én most egyedül elmegyek a hormonprofilos vérvételre. Ezt jó hangosan ki is nyilvánítottam, abban reménykedve, hogy a férjem maga ajánlja majd fel a kíséretet. Nem csalódtam most sem benne. 🙂

Csütörtökön reggel állok az előtt a bizonyos ajtó előtt, ahol a múltkor “nem tudtam mit keresek ott”. Úgy döntöttem aktivizálom magam, és nem hozom hülye helyzetbe a férjemet, hogy ő magyarázza, a ciklusom hanyadik napján is tartok. Marha mázlival kifogtam egy csajszit, aki nem sokat kérdezősködött, hanem írta a beutalót, ésss! megkérdezte, hogy szükségem van e még valamilyen más vizsgálatra. Itt egy percre elborult az agyam, és úgy döntöttem a kinyújtott ujjacskáját én most leharapom tőből és kész. 🙂 Úgyhogy elő is bányásztam a kis papirkámat, diszkréten az orra alá nyomtam, oszt’ írjad babám a beutalókat. Írt is egy halommal, majd még ő sajnálgatott, hogy most jól le fogják csapolni a véremet a vércsoportmeghatározás meg kis vagy nagy rutin stb… miatt. Hah, ha ezzel egyszer is kevesebbszer kell ott ülnöm, már megérte!

Így történt, hogy 6 kémcső vérrel kevesebb lettem, de így gyakorlatilag 2 hét múlva az összes eredményem meglesz.

Közben a férjem megkapta a múltkori eredményeit, nála minden rendben. Azért itthon rákerestem a neten, és olyan annyira jó, hogy mondtam is neki: -Hallod, ha nem egy ilyen béna nőt kapsz ki, mint én, már lenne vagy 8 gyereked. Pont, mint az ügyfeleimnek. 🙂

Szerencséjére épp eléggé tiltakozott, mármint a rossz választással kapcsolatosan. 🙂