2011.03.23.

2011 március 23. | Szerző: ETAMA |

Nagyon pörög most minden körülöttem, de legfőképp a munkában. Tegnap aztán kibuktam. Olyan hisztit csaptam az új főnökömnek, hogy csak nézett. Elmondtam, hogy nem lehet így dolgozni. Ketten csináljuk legalább négy ember munkáját, mindez tarkítva egy irodacserével, a mienket épp festik, úgyhogy beraktak bennünket a tárgyalóba, holnap lesz egy hete, hogy ott dekkolunk. Az aktáim szanaszét, semmit nem találok, de jövő héten konferancia és még pályázati pótlás és még és még…. kész, feladom, elmegyek táppénzre, meghalni, elföldelni magam. Csak nézett rám nagyra kerekedett szemekkel, aztán csitítgatott, mint egy felbőszült ügyfelet. Szakmabeli ő is, tudja hogy kell kezelni az őrülteket. 🙂

A lényeg, hogy ma már jött is a nagy főnök és beígért egy embert április 1-től, igaz 4 órában, de nyáron még egy emberre számíthatunk nyolc órában. Lehet hiszti nélkül is eljutottunk volna eddig, de lehet nem ily gyorsan. Asszem’ most alakult ki nálam egy pavlovi reflex, ha bajom lesz, előveszem ezt a hisztipicsát. Haha!

Ettől aztán eléggé jó lett a kedvem, de nem úgy a kolléganőmnek. Ő alapból gyanakvóbb, szereti vizsgálni az érem másik oldalát is, úgyhogy elkezdte sorolni, hogy mi ezzel a problémája. Most nem tudott lelombozni, sőt annyira nem, hogy délután egyenesen beígérte, hogy képen töröl, ha nem hagyom abba a vigyorgást. Még jó, hogy nem egyszerre depizünk!

Más. Pont valamelyik nap jutott az eszembe, hogy már olyan rég nem mondta senki, hogy “Jaj, nem gondoltam, hogy már 35 múltál!”, illetve “17 éves a fiad?! Hát hány éves vagy te?! Nem, nem hiszem, hogy már annyi vagy.”. Szóval azt a következtetést vontam le, hogy kezdek felzárkózni a biológiai koromhoz. Bele is bújtam a tükörbe, és megállapítottam, hogy francba a shea vajjal, nekem valami ütősebb kell, meg feltétlenül szemránckrém is. Iziben vettem is, kevésbé méregmenteset, mint a shea, de mindent a szépségért. 🙂

Erre ma. Ballagok az egyik viszonylag új kolléganővel, nem közvetlen munkatárs, de egy intézményben nyomjuk a melót. Beszélgetünk, kóstolgatjuk egymást. Kérdezi: -Van már gyereked? Mondom neki lazán, hogy kettő. Látom, hogy jobban megnéz magának, úgyhogy elömlik bennem a jóleső tudat, hogy mindjárt le fog esni az ála, úgyhogy lecsapom a szervát. -A nagyobbik 17 éves lesz nyáron -mondom vigyorogva. Erre aztán: -Hát hány éves vagy te?! Nem, azt nem hiszem el. 🙂

Vivát szemránckrém! Ja, és az új kolléganő a szívbe belopta magát, és a védelmem alatt áll. Hah!