2011.04.24.

2011 április 24. | Szerző: ETAMA |

 Sajnos megint úgy jártam, hogy mikor tele volt a fejem mély gondolatokkal, akkor nem volt időm és lehetőségem írni, most meg az utóbbi van, ihlet meg nincs. 🙂

Történések a teljesség igénye nélkül.

A munkahelyen új kollégát kaptunk, júliusig csak 4 órában, de én ezt is segítségnek élem meg. Zs. 24 éves, mosolygós, vidám lány. Olyan megnyugtatóan óvónénis feje van, nekem szimpi. Kicsit féltem ennek a munkának a “mélységeitől”, de szerintem meg fog birkózni vele.

Itthon a hét a kisfiam körüli cirkusz jegyében telt, mert azt hiszem, hogy elkezdődött nála a kiskamaszkor.

Ő alapban nehezebb eset, mint a nagy, ugyanúgy nem boldogulok vele, mint az ex férjemmel. Vele nem lehet lelkizni, mert ásítozik, és forgatja a szemeit, az érzéseiről meg nem tud, és nem is akar beszélni. Ehhez van neki egy egészségesnél hangyányival nagyobb önbecsülése, úgyhogy néha sírni tudnék.

Hihetetlen éles esze van, de mostanában a szorgalma nulla alá csökkent. Eddig nagyszerűen kamatoztatta a külsejéből és lényéből áradó valamit, amire a nők fogékonyak, de ebből nem fog örök életében megélni.

Na meg ez is! Szerda óta kitört a tavaszi szünet, mondja a kismacsó, hogy az egyik haverja bulit szervez. Két lány lenne, meg ők ketten fiúk. Kizárt dolognak tartottam, hogy ezt megengedik a barátjának, úgyhogy ráhagytam. Végül én koppantam, mert a gyerekért jöttek pénteken délelőtt tíz órakor, és mi hoztuk haza délután öt óra körül. A fiam előadta hazafelé, hogy az ott töltött idő kétharmadában csókolózott. Fasza! 11 éves sincs még, de már megoldották, hogy szülői felügyelet mellett, egy kisebb testvérrel nehezítve -otthon volt a kisbarát anyukája és öcsikéje- kockázzanak a saját szabályaik szerint. A szabály szerint dobtak, és ahányat gurítottak annyi csók csattant el, szigorúan fiú-lány párosításban -huh!- és a pár is kötött volt -megint huh!- mert hűség az van, csak úgy látszik az intimitással nem törődnek, mert csoportosban nyomják.

Először -bevallom- nevettem, aztán amikor elővette a mobilját, hogy megmutassa a képet a csókról, akkor már lehervadt a mosoly az arcomról. Bakker! Nyitott szájjal csókolózott a 11 éves fiam! Forgott, zakatolt az agyam, hogy mit reagáljak, de csak hülye közhelyek jutottak az eszembe, hogy ráértek még erre, meg hasonlók. Az agyam hátsó szegletében meg az motozott, hogy ez ugyan kimeríti e a gyermek veszélyeztetettségét, meg mi lesz, ha a lányok is elmesélik otthon…

Suttogva előadtam a félelmeimet a férjemnek, meg a nagyfiamnak is. Férj empatikusan megerősítette, hogy korai még a dolog, de nem nagyon izgatta magát. A fiam meg egyenesen a képembe nevetett, és elmondta, hogy ő már 9 évesen csókolózott a szomszéd lánnyal, sőt a kis bestia útmutatása alapján papásmamást is játszottak felöltözve. Mindezt nyitott ajtónál, amikor én otthon voltam a három éves kismacsóval egyetemben. Szerinte a különbség csak annyi, hogy ő nem állt elém ezzel, a kicsi meg igen.

Ilyenkor az jut az eszembe, hogy talán mégsem kellene olyan nyugodtanak lennem.