2011.06.21.

2011 június 21. | Szerző: ETAMA |

A hétvégénk sűrű volt, mint a zselatinos tejszín, de nagyon élveztem.

Szombaton ballagásra mentünk, utána Kismacsó szüli- és névnapját ünnepeltük (11 éves lett!), este meg nyakunkba vettük a várost, mert „Múzeumok éjszakája” volt.

Voltunk orvostörténeti és gyógyszerészeti kiállításon, egy helyen, ahol 11 ezer rendszám van kiállítva, meg veterán autók, aztán a fáklyával kivilágított Vadasparkban, végül egy helyen, ahol elvileg hangszerek vannak kiállítva, de pont egy koncert közepébe csöppentünk.

Magas, nagy polgári lakásban van berendezve a múzeum, a középső szobában párnák voltak ledobálva a földre, ezekre lehetett ülni. Sokan voltunk, mégis mindenkinek jutott hely. Sejtelmes félhomály uralkodott bent, de olyan zsongító, megnyugtató érzés volt. Középen egy férfi állt, ő „keverte” a zenét. Egy teknőben volt egy gép, ami egy zenei alapot játszott, erre szólaltatott meg különféle hangszereket, eszközöket a művész. Nagyon érdekes volt, és olyan közösségi, vagy nem is tudom minek nevezzem azt az érzést, ami ott uralkodott el rajtam. Valami olyasmi, mint annak idején a tábortűz körül. Jó volt nagyon, szerettem.

Kismacsó nem élvezte, meg álmos is volt, úgyhogy a legnagyobb sajnálatomra haza kellett menni. Persze már éjfél is elmúlt, úgyhogy ideje is volt tekintve, hogy vasárnap még egy évzáró is befigyelt. Az már bagatell, hogy ott volt még a mosás-főzés-takarítás.

Folyt. köv., avagy elhatározásaim a babyprojekt kezdetére. J