2011.06.27.

2011 június 27. | Szerző: ETAMA |

Nem tudom ki hogy van vele, de én péntek délutánra teljesen kipurcantam.

A munkahelyen pénteken buli volt, ettem egy csomót, de úgy norbisan: sok húst salátával. Aztán az autóból sem voltam hajlandó kiszállni a vásárlásnál, minél hamarabb haza akartam érni. Férjnek nem tetszett, de hősiesen megvette a kenyeret, zöldségeket. Otthon egyszerűen bedőltem az ágyba, és teljes rövidzárlat állt be. Volt már ilyen máskor is péntekre, de ez a kábaság most átnyúlt szombatra is, szóval csak aludtam, keltem, aztán feküdtem etc..

Persze így vasárnap szívás volt, mert mindent kellett: takarítani, főzni, mosni, vasalni. Este kilenckor álltam le, úgyhogy ma megint elég fáradt vagyok. L

 

A múltkor a két héttel ezelőtti buliról akartam írni. Nah, az is jól kezdődött. Oda még soha nem kellett csatlakozásra várni, sőt inkább néha azon izgultam, hogy a vonatom időben odaérjen a csatlakozáshoz. Most egy órát vártam, de a csatlakozás még mindig késett, úgyhogy elmentem a személlyel, ami épp akkor indult. A barátnőm már nagyon ideges volt, izgalmában elkezdett iszogatni az állomáson az ismerősével, úgyhogy eléggé kész voltak, mire odaértem. Ebből adódóan semmi késztetést nem éreztem, hogy utolérjem őket, inkább próbáltam visszafogni a barátnőmet. Elég küzdelmesre sikeredett a dolog, de azért elszórakoztam én is.

Azt hiszem kiöregedtem én már ebből, vagy csak egyszerűen másfelé orientálódok épp, mindenesetre most úgy érzem, hogy nem hiányzik már ez nekem. Ott az a sok fiam korabeli gyerek a nosztalgia diszkóban, komolyan úgy érzem magam néha, mint egy pedofil cukros néni. El tudom képzelni, hogy egy normál dizsiben még fiatalabbak nyomják.L

Utálom a másnaposságot, de ha az nincs, akkor is kialvatlan vagyok napokig. Régebben regenerálódtam egy nap alatt, most ennél sokkal több idő kell hozzá.

Sajnos a legjobb barátnőmmel most épp teljesen ellenkező irányba evezünk, de reménykedem, hogy ez a barátságunkat nem befolyásolja.

Neki két éves múlt a kisfia, és nyár elején még azt mondta, hogy augusztusban nekilátnak a kistesó projektnek. Még örültem is, hogy hátha együtt, egy időben leszünk kismamák.

Most azt mondja, nem akar másik gyereket, örül, hogy élhet kicsit, és a kapcsolatában sem olyan biztos már. Azt érzem, hogy vergődik, nem boldog, és féltem is. Közben nagyon óvatosan kell lennem vele, mert azonnal betámad, ha nem úgy szólok.

Most azon volt kiakadva, hogy egy bulival ezelőtt összeismerkedett egy túl fiatal sráccal, aki már az első percben nem mondott igazat neki a korával kapcsolatosan, azaz 26-nak mondta magát, de az iwiwen kiderült, hogy csak 22. Nos ez a kis majom a múlt buliban tojt a barátnőm fejére, aki ezen teljesen kiakadt, és jó kapatosan felszedett egy még fiatalabb srácot: 21 az ártatlan. Próbáltam én kordában tartani a dolgokat, de próbáljon meggyőzni valaki egy részeg embert bármiről is, ez nem olyan egyszerű. Ezért néhány nappal később akartam hatni rá, hogy ezt így nem kellene, de nem voltunk egy hullámhosszon. Azt mondta, hogy ilyen még nem volt, hogy ennyire ne támogassam, mire én mondtam neki, hogy őrültségben nem is fogom. Ettől függetlenül próbálom befogni a nagy számat, és nem tanácsokat osztogatni, ha nem kéri. Csak féltem…