2011.07.19.

2011 július 19. | Szerző: ETAMA |

 

Elegem van a melegből, a munkából, lassan mindenből. Nagyon fáradt vagyok már mindenhogy, ez a táboroztatás meg egyenesen kicsinál. Nincs türelmem ezekhez a nehéz kategóriájú gyerekekhez, akik nem tudnak játszani, viselkedni, és legfőbb elfoglaltságuk egymás verése. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy 40 fokban az út szélén próbáljon szétszedni egymást tépő lányokat úgy, hogy egyik se kerüljön autó alá. Hogy hogyan kerültünk az úttest mellé? Ott értem utol őket, mert az egyik sértődötten elrohant, a másik meg ment utána, hogy folytassa a megverést.

A múlt héten volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy fogom magam, felülök a buszra, és nem érdekelnek a következmények, haza megyek. Mondom, hogy elegem van.

Másik probléma, hogy múlt kedden kiderült, hogy hiányzik még a lombikhoz egy vizsgálatos papírom, úgyhogy most csöppet sem biztos a kezdés sem. Lóhalálában próbáltam elintézni a hiányzó vizsgálatot, de az is csak tegnap sikerült. Ez három eredmény lesz, amiből kettő jövő hétre, egy 2 és fél hét múlva lesz csak kész. A harmadik nekem már késő lesz a kezdéshez. Még nem beszéltem a dokival erről, úgy vagyok vele, hogy úgyis szólnom kell a ciklus indulásánál, majd akkor megkérdezem, hogy menjünk e egyáltalán.

Ez az egész nem azért dühít, mert esetleg várni kell még egy hónapot, hanem azért, mert ha az én programom borul, akkor egy csomó más emberé is fog. Ég a pofámról a bőr, hogy direkt hozzám igazodtak, én meg most variálni kényszerülök. Mondom, hogy elegem van.

Pedig július eleje olyan jól indult. Volt házassági évfordulónk, szülinapom, a férjem hülyére kényeztetett. Volt közös vacsi, kaptam márkás fürdőrucit, egy hang nélkül várta, míg a 8 üzletben felpróbált 30 közül kiválasztom a megfelelőt, illetve hagyom magam rábeszélni a megfelelőre. Volt fürdőzés (fürdőruha felavatása), mozi stb…

Múlt hét óta meg a szívás ezerrel. Még a héten is táboroztatás, de esküszöm szívesebben mennék kapálni. Reggelente a gyomromba áll az ideg, amint tudatosul bennem, hogy még mindig táboros hét van. Mondom, hogy elegem van.

Ma már egyik gyerekem sincs otthon, a nagy táborozik, Kismacsó meg elpályázott az apjához. Ez annyiból könnyebbség, hogy napközben nem fő a fejem azon, hogy nem számítógépeznek e túl sokat, megmelegítették e az ebédjüket, a nagy felcipelte e a csaját, és a kicsi ki van e rakva a közös szobából etc… Amúgy meg a szívem hasadozik, hogy üres lesz a lakás, amikor haza érünk, és nem látom őket két hétig. Nem tudom mi van velem, de most nem akarom, hogy ne legyenek otthon, pedig senkinek sem árt, ha kicsit kipihenjük egymást. Mondom, hogy elegem van.

Más most nem is jut az eszembe, csak az, hogy ELEGEM VAN!!!