2011.09.12.

2011 szeptember 12. | Szerző: ETAMA |

Sok az esemény mostanában, de a legfontosabb, hogy tanulni kezdek.

Néhány hete családállításon voltam, és utána az lett a fixa ideám, hogy én ezt meg akarom tanulni. Nem lesz olcsó mulatság, de utána vissza tudom keresni a beleforgatott pénzt. Azt hiszem az ország legjobb Hellinger terapeutája akarok lenni, mert álmodni nagyot kell. J

Az idén már nem tudunk nagyobb kiadást bevállalni, de én nem tudok 2012-ig várni, hogy az álmomhoz közelebb kerüljek, ezért addig izmoltam, hogy találtam egy megfizethető lehetőséget, amivel el tudok indulni az úton. Nagyon izgatott vagyok, mert tegnap voltam a tájékoztató megbeszélésen, és két héten belül kezdek.

A baba ügy sem lefutott téma, viszont olyan tempóban hagyom futni, hogy lazán tudjuk csinálni. Nem hagyhatom, hogy rágörcsöljünk az „utolsó” lehetőségre, mert annak sosincs jó vége. Sőt! Nem akarom ezt az egészet utolsóként sem kezelni, mert úgyis annyiszor fogunk menni, ahányszor úgy érezzük: mennünk kell. Persze a korom miatt véges a határidő, de a pénz nem fog visszatartani, mert megkeresem a rávalót, ha sikerül a most megtalált utamat bejárni. Ámen.

Amikor kiderült, hogy most sem sikerült a baba, akkor attól tartottam, hogy nem fogok tudni felállni belőle. Aztán valahogy másként alakult. Annyira másként, hogy néha ijedten vizsgálgattam magam, hogy mikor fog a lendületem kipukkadni.

Jól kisírtam magam, aztán egyszerűen eltoltam a dolgot magamtól, hogy jobban lássam. Ezerrel kezdtem keresni valami mást, valamit, ami nem eltávolít a céljaimtól, de eltereli a gondolataimat, és még profitálhatok is belőle. Itt tartok most.

Sarkalatos pont volt, hogy újonnan szerzett lendületem nem fog e kipukkadni akkor, ha az önkontrollom esetleg csökken, mondjuk egy hirtelen megszervezett buli miatt. Örömmel jelenthetem, hogy nem.

Pénteken a barátnőmmel nyakunkba vettük a városát, hogy keressünk valami zenés klubot, ahol kicsit kikapcsolhatunk a mókuskerékből. Mindent leszerveztem. A férjem csapatépítő tréningen volt, Kismacsót rátukmáltam az egyik barátjára ott alvósnak, a Nagy a barátnőjével használhatta a kéglit, én meg elpályáztam Anitához. Mindenki boldog volt, pedig péntek délután sikerült felidegesíteni magamat a gyerektartási perrel, mert annak még mindig nincs vége. Az ex írogatja a hülye beadványait a bíróságnak, amit utána nekem is kipostáznak. Most is alulmúlta önmagát, de úgy döntöttem nem hergelem magam tovább, mert a bíró el sem fogja olvasni a száz oldalas levelét, tekintve, hogy nekem sem volt türelmem hozzá. Úgy döntöttem, hogy az enyémet viszont el fogja olvasni, mert néhány sor lesz csak. Sok beszédnek sok az alja, mint tudjuk. Ezt így elboronálva magammal el is indultam, szokás szerint késve, mert az arckikészítéssel mindig el.aszom az időt. Nem vagyok gyakorlott, na!

A barátnőm nem volt jó hangulatban, mert munkahelyi gondok emésztik, de szerencsére rövid időn belül ő is félre tudta tenni ezeket, úgyhogy jól éreztük magunkat az új helyen, és az alkoholfogyasztásunk is messze az elfogadhatón belül maradt.

Összességében : köszönöm, jól vagyok! Remélem így is marad sokáig. J