Vasárnap úgy dolgoztam, mint egy gép. Mint egy háztartási robot. Napi mérlegem a következő volt: összes ablak megpucolása, függönyök és szúnyoghálók leszedése, kimosása, visszarakása, a virágaim lezuhanyoztatása, szekrények tetejének portalanítása, villanykapcsolók és egyéb helyeken fellelhető mocskos kis mancsnyomok megszűntetése Domestosos szivacs által, illetve a heti általános portörlés, porszívózás, felmosás, mosás, fürdőszoba pucolás kombó. Leesett az állad? Na akkor várjál még, mert van tovább is. Lasagne volt ebédre, igaz a ragut a Férj csinálta, míg én az ablakokat intéztem, de én állítottam össze a cuccot, és a fehér mütyit is én csináltam hozzá. Este 6-kor pedig zabpelyhes sütit sütöttem, mondjuk ebben megint volt segítségem, mert a férjem pucolta és reszelte az almát. Azért kimerültem kicsit estére.
A család többi része a nap nagy részében nem tartózkodott otthon, azaz focizni, focit nézni, barátnőzni volt, ami nagy segítség volt nekem, gyorsabban haladtam.
Azért a szombati punnyadás után éles volt a váltás, de kellett már nagyon… a lakásnak. Nem nekem. J