Mégsem leszek nagymama… még
2013 március 21. | Szerző: ETAMA |
Nálunk sokszor vannak nagy beszélgetések a fürdőszobában. Talán azért, mert tudják a fiúk, hogy szeretek jó sokáig a kádban ázni, és ott legalább egy helyben vagyok, nem rohangálok folyton a dolgom után.
Tegnap Belami söndörödött be a fürdőbe (nálunk abszolút nem tabu az ilyesmi), majd a tükörbe hajolva azt mondta: -Képzeld! Ma kiöltöztem az iskolába, mert ünnepeltünk a barátnőmmel (mostantól a neve legyen: Gésácska).
-Mit ünnepeltetek?
-Azt, hogy nem terhes.
Olyan hirtelen ültem fel a kádban a habokból, hogy kiment a fele víz a csempére.
-Hogy mit mondasz?!
-Nem terhes. Basszus, én beijedtem, mert ha terhes lett volna, akkor világgá mentem volna, az biztos.
-És biztos nem terhes? Megjött neki?
-Meg. Egyébként védekeztünk gumival, de a szakítás után abbahagyta a fogamzásgátlót, és még nem kezdte el újra szedni.
(Gésácska és Belami néhány hétig “nem jártak”, akkor Belami kavart valakivel, de végül megint összegabalyodtak Gésácskával.)
-B.szd meg Belami, a frászt hozod rám!
Még jó néhány keresztkérdést feltettem a gyereknek, és lassan világossá vált, hogy Gésácska megint úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Belami keveset foglalkozik vele, ezért hozott egy kis izgalmat a kapcsolatba, ugyan elég sajátos módon.
Nem, nem a rosszindulat beszél belőlem, mert szeretem és bírom Gésácskát, de volt már hasonló akciója, akkor azzal sokkolta Belamit, hogy majdnem megerőszakolta őt az egyik unokatestvére???. Máskor (a szakítás előtt) Belami előtt kéjelgett valakivel, na azt majdnem megszívta, mert azt mondta a gyerek, hogy alig tudta türtőztetni magát, hogy el ne verje Gésácskát, meg a fiút is.
Gésácska szülei válnak, alig várják, hogy elmenjen a kislány egyetemre, mert utána akarják eladni a közös nagy házat. Teljesen mindegy, hogy 19 éves, ez akkor is borzasztó érzés egy embernek (gyereknek). Szóval valahol megértem ezt a furcsa viselkedést.
Más kérdés, hogy azon gondolkodtam, hogy épp ennyi idős voltam, mint ők, mikor elhatároztam, hogy én anya akarok lenni. Az ex férjem benne volt ebben az őrültségben, nem lett csőbe húzva, ilyesmi. Életem legjobb döntése volt, ezt ma már tudom. Mégis, akkor miért rettegek annyira, hogy Gésácska fejében is valami hasonló forog?
Mert Belami nekem még gyerek, valószínűleg nekem az is marad mindig. Ma már tudom, hogy ezt érezhették a szüleim is, mikor a főiskoláról haza telefonáltam, hogy terhes vagyok. Azt érezhették, amit én, hogy szeretném, ha Belami álmai teljesülnének, a gyerek még ráér. Csak a szüleim nem tudhatták, hogy az én álmom akkor egy kisbaba volt, nem a suli. Ők azt hitték, és hiszik a mai napig, hogy Belami csak becsúszott. Hát nem.
De Belami orvos akar lenni, vagy gyógyszerész, esetleg “vadakat terelő juhász”, de semmiképp nem apa. Ezért féltem őt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nézd, egy napba telt, míg feldolgoztam a sokkot. 🙂 Mert ezek tényleg csak úgy felnőnek hipp-hopp…
Ugye megmondtam? Csak az a szörnyű, hogy én még mindig nem érzem magam 19-nél sokkal többnek. Jááj, nem hiszem el, hogy Ő már annyi!
Ilyen volt az anyukám is, mint te… pont ilyen anya akarok lenni én is…
Nagyon-nagyon sokat jelentett nekem ez Est. Köszönöm!
de jó, hogy iylen jó a kapcsolatotok, hoyg ilyesmit nyíltan meg tudtok beszélni. Én is iylen szülő szertnék lenni, mert bár imádtak a szüleim, a mikapcsolatunk ennél sokkal távolságtartóbb volt/van. Majd tanítsd meg, hogy kell ezt csinálni! 🙂
Biztosan sokat nyomott a latban, hogy 19 és 25 év a korkülönbség a gyerekek és közöttem, de az első pillanatban partnernek tekintettem őket. Ezért nem volt gügyögés, és a saját életkori szintükhöz mérten MINDIG MINDENT megmagyaráztam.
Sokat jelent a genetikailag kódolt személyiségük is, mert Belamiról szinte mindent tudok, Kismacsóval sokkal nehezebb, de szívós vagyok, mint egy terrier, úgyhogy belőle is kiszedek mindent előbb-utóbb. 😉
Jó anya leszel Audrey, az ösztöneid vinni fognak, ahogyan és ahová kell. Meglátod. 😉