Most leírhatnám napról napra, hogy milyen tünetek vannak, valószínűleg utólag majd meg is teszem.
Csak most beterít ez a várakozás. Aki járt hasonló cipőben, az tudja milyen gyilkos ez. Csak morzsolgatom a napokat nap nap után, és próbálom ébren tartani a reményt. Iszonyatosan nehéz, és közben próbálok ugyanolyan lenni, mint máskor. Igazából semelyik variációt nem tudom/akarom végiggondolni, csak teszem a dolgomat. Egyszer ennek is vége lesz. Ennek a várakozásnak (és aztán majd jön valami más). 😉
Ezt meg berakom itt Popi után szabadon, mert ez egy vándorzebra, és neki már egyszer szerencsét hozott. Íme Ő:
Na, ilyet szeretnék látni napokon belül. 😉
