Vissza az életbe, a munkába

2013 december 4. | Szerző: ETAMA |

Na lássuk csak!

Vasárnap este Belamival kimentünk a férjem és Kismacsó után a tornára, épp a döntőre értünk oda: Kismacsóék játszottak az első helyért.  Rájöttem, hogy többek között miért nem szeretek kijárni a gyerek meccseire: szétidegelem magam teljesen, szerintem még az alapból alacsony vérnyomásom is az egekbe emelkedik. 🙁

Ja, nyertek. 😉

Utána elmentünk Anyut felköszönteni a szülinapján, majd onnan hazafelé Édesszívem kitalálta, hogy meghív bennünket egy hamburgerre vacsora gyanánt. Az El Bandiba mentünk, ami egy bódé, szóval kint ettünk az utcán. Forró teát is kértünk, és nagyon élveztük az egészet.

Kicsit később, ahogy mentünk felfelé a lakáshoz, elfogott egy igazán jó érzés, hogy most minden kerek. A két fiú ott sétált előttünk, hihetetlen magasan (én nem is értem hogyan, hiszen én, meg az apjuk is átlagos magassággal rendelkezünk), valamit összehajolva beszélgettek, mi meg kézenfogva sétáltunk mögöttük Édesszívemmel. Ennyi is elég volt a boldogságomhoz: együtt voltunk, mi négyen.

Hétfőn sminktanfolyam: rengeteg információ, nekem marha nagy élvezet, de úgy elfáradtam a végére, hogy sírhatnékom volt.

Rajtam gyakorolták a tusvonalat, annyi rétegben lett áthúzva, hogy este alig bírtam lemosni. Reggelre be volt dagadva a szemem az esti dörzsöléstől, úgyhogy muszáj volt sminkelnem, pedig nem nagyon szoktam. 😉

Kedden visszamentem dolgozni. Annyira nem volt rossz, mint vártam, nyilván sokat segít, hogy nagyon szeretem a két közvetlen munkatársamat.

Az elmúlt két napban úgy éreztem, hogy szokásos munkát alig végeztem, mert a karácsonyi adományozással + rajzpályázattal van most sok dolog, mégis nagyon gyorsan eltelt az idő.

Holnap viszont papíroznom kell, meg családlátogatnom, hiszen két hétig el voltam tűnve.

Aztán este be kell vásárolni csokikból, hiszen átmegyek Mikulásba. 😉 Nálunk ennek is megvan a hagyománya, legközelebb elmesélem.