Veritas
2014 február 21. | Szerző: ETAMA |
Ritka elcseszett napom volt eddig.
Munka természetesen, és még most sem hagy nyugodni, hogy nem döntöttem jól, nem jó az egész így.
Persze elméletileg és szociális munkailag rendben van a dolog, a krízis megoldva, de egyszerűen nem tudom kikapcsolni a megérzéseimet, és azok nem abba az irányba mutatnak, mint amerre mennem kellett. Nagyon rühellem, mikor az igazságérzetem így sarokba szorít, beleliheg az arcomba, és azt kérdezi vérben forgó szemekkel: -A másik felet meg sem kérdezted?!?!
Csak remélni tudom, hogy ez a legjobb most három gyereknek, és nem teljesen más lenne az. 🙁
Ugye nem baj, ha most ezt így be is fejezem? Mindjárt összekapom magam, és mutatok valami szépet. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
A cicashoz nem tudok kozvetlen hozzaszolni 🙂
En allandoan ilyen kirakatos macskakat fotozok Hollandiaban, ott ugye a nappali szobak ablaka nagyon alacsony, plusz nem nagyon hasznalnak fuggonyt erdekes modon. Olyan cukin melegszenek a kis szorgombocok a a parkanyon.
Csodajo az osszeallitas, nagyon szep a fulbi, de O is festette? Ez is hollandus 😉 delfti kek-feher 🙂
Jaj, akkor én ott nagyon lassan haladnék, mert minden ablakban ülő cicust megcsodálnék. 🙂
Szerintem nem ő festette, csak összeállította. Nekem is nagyon bejön.
Akkor jól elmentem most hollandus vonalon: cica + kék-fehér ékszerek. 😉
Igen, raereztel, teljes az osszhang 😉
Na majd teszek is fel ilyen cicas fotokat, ha lesz idom es nem leszek luszta 🙂
Meg fogom nézni. 😉