Ezen is túl vagyunk, az évenkénti kötelező konferencián. És mert megadjuk a módját, ilyenkor előkerül a kosztüm. (Juj, de utálom!)
Ezt itt én kombináltam össze, mert a kabát díszítése pont olyan színű, mint a nadrág. Olyan, mintha mindig is összetartoztak volna. 😉
A nadrágban kicsit nagy a s.ggem, de ez legfőképp az én hibám. Nem tudom mikor jön már meg az ihletem a rendszeres sporthoz, mert ez így nem tartható tovább.
Hétvégén konkrétan elloptam a gyerekek elől a Kinder Buenot, és csendben befaltam a konyhában. Ez már a vég, én nem akarok zugevő lenni! (brühühü) És nem mellesleg rettentően szégyellem magam, hát milyen anya az ilyen?! (Azt hittem nem derül ki, de a férjem rákérdezett, hogy odaadtam e a fiúknak, és nem volt pofám hazudni.) Kínomban röhögök rajta, de nem túlzottan vicces. 🙁 Szóval ideje lenne észhez térni, mert itt a tavasz, meg amúgy is.
