Sírós dalok

2014 május 3. | Szerző: ETAMA |

Nem tudom, hogy ez általános e, vagy egyedül vagyok ezzel, de én bizonyos dalokon elkezdek sírni, de legalábbis elromlik a kedvem tőlük. Ráadásul nem feltétlenül baljóslatú számok ezek, meg semmi rossz nem kötődik hozzájuk, aztán mégis.

Itt van például Halász Judit: Mit tehetnék érted című nótája. 🙁 Én ettől egyszerűen a falnak megyek. Pedig… Ez a dal Édesszívem nagy kedvence, és kapcsolatunk elején sokszor felcsendült valamelyik lemezéről.
Már akkor is észrevettem magamon, hogy mindig elkap a sírhatnék, ezért ezt legtöbbször bohóckodással kompenzáltam. Ez annyira bejött, hogy a férjem gyakran kérte, hogy énekeljem el neki ezt olyan “szörpikésen” (ez egy másik történet, de ez nálunk olyan gonoszkásat jelent). Így aztán ujjaimat begörbítve, mintha karmok lennének vígan énekeltem:

“Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!”

Komolyan, még a bibircsókot is éreztem az arcomon, ahogy mézes-mázasan, hajlott háttal, olyan banyásan nyomultam ezzel a dallal. Így ezt el is neveztük “Szörpike himnusznak”. És így nem is volt baj az egésszel, mert ha én éneklem bohóckodva, akkor nincs hatalma rajtam.
De! Néha csak úgy felcsendül, készületlenül ér, és akkor szűkölve tudnék sírni, én nem tudom miért. Teljesen agybajos vagyok.

Másik ilyen veszélyes terep nálam az altatódalok. Mikor a fiúk kicsik voltak, akkor jól meg kellett gondolni, hogy belekezdjek e a:

“Békén (szendén) szusszan a mackóhad, puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyadt, sűrű éj lesz, jó takaró.
Kicsim álmodj már, csuda álom száll,
iderepül a szemedre, csitt kicsi, tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.”

kezdetű nótába, mert könnyen előfordult, hogy úgy belelovaltam magam a nyávogásba (sírásba hajló éneklés), hogy a már békésen szundikáló gyereket felzavartam. RÉMES. 🙁

A másik ilyen a “Kis Kroki”, ezt igazából nem is tudom rendesen, de elég belőle az négy sor:

“Kis kroki gyorsan hazazakatolt.
Otthon az asztal már terítve volt,
krumplit evett és málnát ivott,
vacsora után az ágyba ugrott…,

hogy elkezdjek bőgni. Szóval ez is ki volt csukva.

Biztos van még ilyen, de most hirtelen ezek jutottak az eszembe.
Én nem tudom, de egy jó lélekbúvár biztos ki tudná ezt jól analizálni, hogy mi a francos bajom van ezekkel a dalokkal, meg úgy általában a gyermekdalokkal, de nem hinném, hogy sok értelme lenne.
Viszont ez az oka, hogy az én gyerekeim népdalokat harsogtak először, mindkettő imádta a “Hej Vargáné, káposztát főz..”-t, meg az “Érik a szőlő”-t, és a “Szánt a babám”-ot. Attól meg külön lehidalt mindenki, mikor Belami elkezdte félig toporzékolva énekelni úgy 2 évesen: “Nem, nem, nem. Soha nem, nem, nem. Én nem leszek soha sem a játééékszered.” 🙂 Hiába no, tiszta gyagya az anyjuk. 😉