Húst enni vagy nem enni, ez itt a kérdés
2014 május 13. | Szerző: ETAMA |
Ma reggel a gyalogátkelőnél állva egy teherautó suhant el mellettem, amiben apró ketrecekbe szárnyasok (kacsa vagy liba) voltak zárva.
Szhörnyűű volt! Tiszta sz.ros volt a tolluk, és olyan kétségbeesetten néztek, hogy az élettől elment a kedvem. 🙁
Utána azon tűnődtem, hogy alapból ezért nem szeretem úgy igazán a húst, vagy valami másért.
Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban alig tudtak megetetni bármi húsfélével. Egyszerűen undorodtam tőle.
Szegény falusi nagyszüleim a sok disznóval, csirkével, tehénnel, egyszerűen fel nem foghatták, hogy miért nem eszek szinte semmit. Szörnyen sovány és alacsony kislány voltam, és mindenki etetni akart.
Az is sokszor eszembe jut, hogy miért szerettem olyan nagyon kint enni a kertben Mamáéknál: ott volt a hatalmas német juhász kutya, aki imádott a közelemben lebzselni. Ugye kitaláljátok miért? 😉
Aztán kamaszként folyton éhes voltam, és elkezdtem rengeteget enni, de akkor is inkább szénhidrátot, nyilván ezért is voltam folyton éhes. Szépen kikerekedtem, és ez azóta is így van, oda kell figyelnem, mert különben szaladnak fel rám a kilók.
Néhány éve tudatosan próbálok több fehérjét enni, és mérsékelni a szénhidrátot, de a húst nem igazán sikerült megszeretnem. Szoktam enni, és csinálok is, mert hiszek abban, hogy ezért van gumós zápfogunk.
A kedvenceim a tejtermékek. A tejet nem kifejezetten szeretem, a reggeli tejeskávémba kell másfél deci, annyi elég is. De a sajtok, a túró, a joghurt, a tejföl, a vaj… mind-mind nagy kedvencem. Így igazából meg sem nézettem, hogy laktózérzékeny vagyok e, mert nem érdekel. Nyilván, ha lenne panaszom, akkor más lenne a helyzet, de szerencsére nincs.
Ha meg a vércsoport diétát nézzük, akkor is jók nekem a tejtermékek, mert B a vércsoportom.
Visszakanyarodva a húshoz, illetve a reggelhez.
Az a helyzet, hogyha naponta látnék egy ilyen teherautót, akkor nemigen ennék húst. Szóval nekem tényleg nem szabad végiggondolni, hogy a tányéromon lévő hús mi is volt előtte, és hogyan nézhetett a szemével, egyebek.
Gondolom mondanom sem kell, hogy ma rántott sajtot ebédeltem rizzsel, tartárral. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ismeros gondolatok…
Borjut regota nem eszem. Nem vagyok hajlando gyerek allatot enni..
Marhat sem eszem jo ideje.
Csirke, birka megy. Szerencsere itt nem sokkal dragabbak a bio husok, igy azzal nyugtatom magamat, hogy talan annak a csirkenek volt 100 kellemes napja… A birkat meg ugy tudom egyelore szabadon legeltetik, az meg nem nagyuzemi.
Es persze a felvagottakban ott van a diszno, amelyik allatfaj legalabb olyan ertelmes es tarsasagi, mint a kutya…
Pedig annyifele szendvicskremet lehetne csinalni. Hetvegen kozosen csinaltuk eletunk elso adag humuszat, isteni lett; most azzal valtom ki a felvagottakat. Vagy avokadoval, es meg lehetne sokfele dologgal helyettesiteni.
Én meg úgy vagyok ezzel, hogy ha a szervezet kéri, akkor megeszem. Ha nem kéri, akkor nem küzdök miatta. (Én mindenféle erkölcsi kérdésfelvetés nélkül eszem húst, mert szeretem, viszont ha tudnád mennyit dilemmázom a margarinon. Áááá…. az sem normális…).
Olyan sokszor éreztem már, hogy tudjuk, hogy mi a jó nekünk, csak ennek megfelelően azért tök nehéz élni. De ha megmagyarázná valaki a szervezetem mogyoróscsoki igényét, annak pl. örülnék… 😀
Tetszenek ezek a szendvicskrém ötletek. 😉
Akkor nekem meg keserű csoki, sós ropi igényét magyarázhatná meg valaki. 😉
Én a nyuszit nem eszem meg, mert olyan aranyos. A rénszarvast sem kóstoltam meg Finnországban, miután belenéztem a nagy bamba barna szemeibe. 🙂