Mit hozzak? Ludat vagy kacsát? (Karak után szabadon)

Ki szeret piacra járni? A rendes zöldség-gyümölcsösre? Hát én nem. Ellenben a férjem nagyon is. Imád bóklászni a sok friss áru között, és venni valamit. Én viszont elfelejtem a végére, hogy az elején mi mennyibe került, és fogalmam sincs, hogy hová érdemes visszamenni.

Őt meg már egy csomó helyen ismerik, a sajtos néni folyton kóstoltat vele valami finomságot, és a savanyúságos néni is a legfinomabb káposztalevelet adja neki 😉

Azért néha kimegyek vele, hátha ragad rám valami, de sokkal inkább érdekel a színek és formák kavalkádja, mint a dolog üzleti része. És hát… ne bambulni járjak a piacra! Nem? 😉

Ma nem mentem vele, mert a sürgős mosógép betöltés, ágyazás, konyha reggeli utáni elpakolása és egyéb tennivalóim nem engedték, a hosszas fürdőszobai tartózkodásomról már ne is beszéljünk (szemöldök igazítás, arcmasszázs krémmel, egyebek…).

Azért megkérdezte: -Mit hozzak kis Vuk? Ludat vagy kacsát?

-Ludat, kacsát! És kakast is!

Mikor pedig hazaért már a lépcsőházban harsogtam neki: -És tyúkot is! Tyúkot hoztál?

Mire ő: -Az van itthon.

🙂 Gondolom rám gondolt. 😉

Képekben a sok finomság:

A sajtos nénitől ma sem jött el üres kézzel. Van diós sajt, meg füstös-hagymás, meg juhtúró.

Gyönyörű ez a paradicsom. Nemde?

És ez az eper!

A borsót már ki is fosztottam, mennyei borsóleves lesz, és én készítem. A mai ebédet viszont a férjem.

Imádom őt. Mondtam már? 🙂

Címkék: ,
Tovább a blogra »