Elég sok a bajunk a fentivel, de -ugye- senki nem ígérte, hogy könnyű lesz a gyereknevelés, meg úgy általában az élet.
Már írtam itt is, de eleinte a kicsi sztoikus nyugalma még jól is jött. Belami felforgató csecsemőkora után úgy éreztem ez kijárt már nekem nagyon is.
Kismacsó evett, aludt, az ébrenlétet csendben, vizsgálódva töltötte, bármit, tényleg bármit meg tudtam mellette, vele csinálni.
(Emlékszem, még olyan is volt, hogy a kezemen nőtt egy zsírdaganat, és őt még szoptattam, úgyhogy úgy mentem a szakrendelésre, hogy kenguruban rám volt kötve, és míg röntgeneztek, vizsgáltak, addig az asszisztensek fogták, babusgatták, mert bárkivel elvolt, és tündérien beleakasztotta az acélkék tekintetét bárki szemébe. Ember nem maradt érzéketlen iránta.)
És ez így is maradt. Kismacsó nevéhez híven kevés érzelemmel, és kevés beszéddel, halálos nyugalommal süvített végig az óvodán és az általános iskolán is hamarosan. (Tud ő hisztizni, de ebből éves átlagban egy jut, mondjuk akkor beleremeg a világ. 😉 Erről majd még mesélek egyszer.)
Kiemelkedően jó képességű gyerek, matematikában bámulatosan otthon van, ezt már az oviban is látták, az iskolában meg minden versenyre elküldik. Megy, csinálja, de érezhetően nem érdekli az egész, és pont a lelkesedés hiánya az, ami miatt nincsenek nagy eredmények. Volt ő már országos második helyezett is az egyik versenyen, de ha meglenne benne a becsvágy, amiből Belamiba annyi szorult…, akkor sok-sok versenyen lehetne első, mert az agya hihetetlen penge.
És ez van a fociban is.
Óvodás kora óta focizik, de ezt is csak úgy, ahogyan minden mást: tessék-lássék.
Ennek köszönhetően tavaly kirakták az utánpótlásból, így az idén egy osztállyal lejjebb focizott. Ez megviselte, de sajnos nem feltüzelte, hanem inkább ellenkezőleg: a befejezést fontolgatja. Szeretne más sportot kipróbálni, és ezzel nincs is baj. Sokkal inkább azzal, hogy attól tartok, ez megfutamodás. És abban nem jó gyakorlatot szerezni.
Ezért nagyon örültem, hogy az erdélyi tornára úgy készült: márpedig ő gólkirály lesz, és elhozzák az első helyet.
Megtörtént. 😉 És nem azért vagyok olyan boldog, mert első lett, és a legjobb lett, hanem mert elhatározott valamit, és véghez vitte. Tűzzel, lelkesedéssel, úgy ahogy kell. Talán elindul benne valami…
