Magyarázat

2014 június 11. | Szerző: ETAMA |

Nem tudom, hogy miért akarom annyira, hogy ez a blog mindig happy legyen, hiszen a való élet sem az. És én most nagyon pocsék hangulatban vagyok mindenhogy.
Ezért is gondoltam azt, hogy most nem írok egy darabig, hanem majd, hiszen egyszer csak helyére kerülnek a dolgok, és akkor…
Csak valahogy egyre rosszabb, mintha “csak azért sem” lenne most minden. És egyáltalán nem jó, hogy magamba zárom.
Közben meg nem tudok (akarok) mindent megosztani, mert sokan ismernek személyesen is, és nem biztos, hogy fel tudom vállalni: innen tudjanak meg dolgokat, amikről amúgy hallgattam. Szóval nehéz ez a blogolás ügy egy idő után.

Alapjában véve nyílt vagyok, és közlékeny, de mostanában érzékenyebb is, és ezzel együtt kis visszahúzódást tapasztalok magamban, talán így próbálom védeni magam, nem tudom. Néha kifejezetten úgy érzem, hogy teljesen ki kellene vonulni a virtuális világból, és csak arra használni a netet, hogy reggelente lejelentsek a “tevadminba” a munkahelyen, meg megnézzem a mailjeimet, és kész. De nehéz visszalépni a “kőkorszakba”, és meg is szerettem itt, ezt nem tagadom. Sőt! Marha jól estek az érdeklődő hozzászólások, mailek, pedig -Isten lássa lelkem- nem ezért csináltam rövid szünetet.

Szóval visszajöttem. Nem ígérhetek semmit. Mármint, hogy mindent elmondok, és örökké maradok. Majd alakul. Ahogyan kell.

Amúgy van egy csomó tervem. 😉 Legközelebb elmesélem.