Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond
2014 június 19. | Szerző: ETAMA |
Na, igen.
Kedvenc blogjaim édes, aranyos kisbabákról szólnak, akik hasfájósak, fogzanak, más részük dacoskodik, esetleg “vinnyogó, visító balhékirály”-ok. (Imádom.) 🙂
És itt vagyok én, akinek ma, a tegnap lett 14 éves gyereke ittasan jött haza a haveroktól, mert az olyan vagááány. Hát nekem nem. 🙁
Amúgy is érzékeny pontom az alkoholizálás, kábítószerezés, mert sajnos a családom erősen érintett, sőt a fiúk apai ágán is vannak hajlamosító tényezők, szóval erősen mellre szívom az ilyesmit.
Nem kevés energiát fektettem abba, hogy tudatosítsam a fiúkban: sok szempontból veszélyeztetettek, vigyázniuk kell erre.
Na jó, kamasz, kortársak, egyebek, de legszívesebben megrángattam volna, mikor hazaért, mert érzékeny anyai orrom azonnal megérezte rajta a pia szagát, és a amúgy is bűzlött az egész helyzet.
Mondta ő, hogy meg fogják ünnepelni a szülinapját, meg buli lesz, de azt ígérte, hogy este hét órára hazaér. Ott akart aludni a haverjánál, de végül nem engedtük, mert nekünk van egy olyan becsípődésünk, hogy beszélni szeretünk a barát szüleivel, ha ilyen pizsama party van. És ettől Kismacsó nagyon ódzkodott valamiért, úgyhogy maradtunk a hét órában. (13 órakor ment el itthonról, mielőtt bárki sajnálni kezdené, hogy hamar van neki pizsamaosztás.)
Mi hárman már megvacsoráztunk hét után, Kismacsó sehol. Ezt nagyon rühellem. Nem a késést, a nem szólást. Ha már telefonja van…
Végül rácsörgött Édesszívem, és azonnal levette, hogy akadozik a gyerek nyelve. Mondta, hogy már úton van hazafelé, de lassan jön, mert gondolkozik. Na persze! Gondolom kicsit józanodni akart, mert tudta, hogy ebből baj lesz.
Amikor hazaért, próbáltunk vele beszélni erről, de össze-vissza hadovált, úgyhogy megvacsorázott (szívja fel az is a piákat, mert többfélét ittak, mindent, amit találtak), megfürdött, utána elzavartam aludni. Majd holnap beszédem lesz vele…
Szóval valahogy egyszerűbb volt a hasfájással, majd a hisztivel… Legalábbis most így érzem. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Tudom mit érzel Etama,bár az én fiam kicsit idősebb volt az elsőnél(16)…Mégsem menthetjük meg őket a tapasztalástól,meg a saját hibáktól stb….
Az első részegségnél barátai taxiba rakták,én itthon fogadtam.Kicsit akadozó nyelvvel mondta:Holnap beszéljük meg anya,most zavarban vagyok azért,mert Te zavarban vagy….Aztán idén sz osztálykiránduláson szintén megtörtént,ott az Osztályfőnöknek,aki egyben fizika szaktanár bizonygatta hótrészegen,hogy Ő tudja az anyagtant.Hiába fogták le a fiúk fel akarta mondani:))Azt is elmesélte,hogy a discók WC-iben NINCS hideg víz,hogy a Drogosok megvegyék a méregdrága(400 pénz/0,33)vizet.Hogy drága az alkohol,de ez sem akadályozta meg,hogy vegyen-igyon…….És nem ám sört,meg bort,és a fröccs is a mi korosztályunké…hanem vodka Grrrrr!
Ezeket onnan tudom,hogy elmondja,ergo bizalom van -tán nem történhet baj…
Ha késik,és nem hív,na az teljes para részemről.Amúgy is agyon aggódom magam!
Szóval,tudom miről beszélsz sorstárs!Türelem,kitartás,elmúlik ez a korszak is.
Azért összevitázhatnánk, kinek zsibbadtabb napi szinten az agya a gyerekétől… 😛
Azt értem, hogy aggódsz meg miegymás, és nem is nagyon okoskodhatok a témában, de azt tudjuk kb. szakemberként, hogy a szenvedélybetegség kialakulása nagyon sok tényezőtől függ. És olyan nagyon fontos dolgok, mint: a családi kötelék, a biztos kapcsolatok, a bizalom, a biztonságérzés azért nálatok nem hiányzik. Szóval ezen ne parázzunk már! (Mondjuk én még emlékszem a saját kamaszkoromra… ha az enyémek is végigmennek az összes állomáson, akkor asszem megőszülök.) De igen, meg kell tapasztalnia, ki kell próbálnia és hát ez van. 🙂 Te meg egyet már olyan szépen megúsztál. 🙂
Csak hamar van még… De no para, valahogy ezt is megoldom majd. 😉
Köszönöm a biztatást, és a történeteket, jót mosolyogtam rajta. 🙂 Már mi is jól megbeszéltük a dolgokat, remélem lesz egy kis nyugi most, mert hamar van ez még, 2-3 évig ráér a próbálgatás is. Bizony-bizony, nem dőlhet az ember lánya hátra soha nyugodtan. 😉