a lábammal.
Még szombaton, a “Múzeumok éjszakáján” kezdődött, hogy séta közben fájt a a jobb lábfejem belső fele.
A cipőre fogtam. Pedig lélegző Geox cipő, szuper kényelmes. Ő az:
Aztán jobb lett, nem is foglalkoztam vele.
Tegnap futás után levettem az extra kiképzésű terepre való futócipőmet, és akkor valahogy szétesett a lábam, pedig a futás alatt tényleg semmi bajom nem volt. Nem igazán fájt még, de ahogy nem tartotta össze a cipő, érzékeltem, hogy valami nincs rendben.
Ma reggel megint a Geoxra esett a választásom (lusta voltam átpakolni másik táskába, hogy egyéb színű cipőt húzzak), és ezt nem kellett volna.
Délutánra már annyira fájt a lábam belső fele, hogy csak bicegve jártam, nehogy megfeszüljön az a fájós ín, vagy nem tudom mi.
Konkrétan hazafelé már megálltam 10 méterenként, mert sírni tudtam volna a fájdalomtól. Már a bal térdem is sajogni kezdett, mert annyira kíméltem a jobb lábamat, hogy a balon volt az összes súlyom.
Itthon kezelésbe vett a férjem, mert neki gyakran fáj a lába, úgyhogy egész arzenálja van a gyógyító dolgokból.
Először bekente valami hűsítő krémmel a lábamat, majd megcsinálta helyettem a vacsorát (a kímélet is gyógymód 😉 ).
Később tanulmányozta a netet, hogy ilyen esetben hogy kell használni a kinesio tapaszt, utána összeragaszgatott. Így:
Sokkal jobb most.
De hogy futok így holnap?! 🙁
