cuki jelenetnek voltam tanúja.
Busszal mentem -ugye- a rozoga lábam miatt a buszpályáig is, és az egyik kereszteződésnél viszonylag hosszan volt piros.
Látom ám, hogy a járdán egy girhes fiatal cica ezerrel dörgölőzik egy mini szoknyás, fekete harisnyás lány lábához.
A lány folyamatosan “szöszölte” a harisnyájáról a világos macskaszőrt, de egy tapodtat sem mozdult. Majd a következő pillanatban felkapta a kezébe a törleszkedő cicát, miközben a táskájából bányászta elő a telefonját.
Na, gondoltam, felhívja a párját, hogy haza fog vinni egy macskát. Biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani a telefonba, nem tudom miért. Talán a mozdulatai, az, hogy nem ment tovább, ahogy felkapta.
Még csavargattam a nyakam, mikor elindult a busz, hogy minél tovább lássam ezt a szívet melengető pillanatot: a gazdit kiválasztó állatkát, és az ennek “behódoló” embert. Imádtam őket.