Ruha az esküvőre: újratervezés

2014 július 22. | Szerző: ETAMA |

Végül nem a kék ruhában mentem, egyszerűen nem éreztem magam benne jól.
Szombaton reggel gyors közvélemény kutatást végeztem, hogy illik e esküvőre kis feketét felvenni. Többnyire az volt a válasz, hogy ez már elavult nézet, nyugodtan vegyem csak fel, ha ahhoz van kedvem. Ahhoz volt.

Maradtam a világos kiegészítőknél, a cipőm is, a táskám is maradt az eredeti elképzelés. Egyszeriben komfortosan éreztem magam, mert ezt a ruhámat meg nagyon szeretem.
Az esküvő nagyon elegáns és elit volt, szóval illett is.

Mondjuk volt egy olyan része, ahol nem voltam ebben olyan biztos, de vicces volt legalább.
Az történt ugyanis, hogy volt egy lovas bemutató a vacsora előtt (a pusztában voltunk), ahol a “csikósok” karikás ostorukkal mindenféle kunsztokat mutattak. Végül kiszedtek a vendégseregből valakit, akinek a háta mögött csattant a karikás úgy, hogy a csikós előtt állt közvetlen. Mindezt három magasságban.
Na, kitaláljátok kit választottak? 😉 Naná, hogy engem, mert annyira igyekeztem a férjem mögé bújni. 🙂
Na, ennél az eseménynél gondoltam azt, hogy talán nem a legcélszerűbb viselet hát nélküli ruhában, világos magassarkúban billegni a pusztán, miközben egy koszos, poros bőr karikás tekeredik először a bokámra, aztán a lábaszáramra, végül a hátamra. Pár percig nyoma is volt, de fájni azért nem fájt (nagyon). 😉

A legjobb volt, hogy magamon nevettem. 🙂