Ésss megint ez a blogírási válság van, vagy mi.
Érdekes módon ez többnyire összeköthető a lejtőkkel, már elég sokszor volt ilyen. Valahogy könnyebb csacsogni bármiről, ha minden rendben van. Szerintem.
Meg hát téma sem nagyon van.
Teszem a dolgom, és igyekszem beleverni a fejembe azt a rengeteg információt, amit normál helyzetben a nappali kozmetikus képzésen két év alatt sajátítanak el. Nem könnyű egy hónap alatt. (Magamnak köszönhetem, mert egy évem lett volna rá.)
Eszméletlen nagy parám, hogy diplomával, szakvizsgával elrántanak egy szakmunkás vizsgán. No hiszen, gyönyörű lenne.
Egyébként meg ez az egész arra is jó, hogy rájöttem: remek szakmunkásnak lenni legalább akkora kihívás, mint bármilyen diplomával dolgozónak a saját területén.
Család, munkahely.
Van mindenféle, de egyre többet mérlegelek, hogy mit írhatok le, mit nem. Mi az, ami már a másik szféráját sérti, és mi az, ami még belefér.
Biztosan nem tett jót ennek az egésznek az sem, hogy mostanában több blogtársam is “lebukott”, és bezárta a blogját.
Engem is olvasnak ismerősök, van, akinek én adtam meg az elérhetőségemet ilyen formán, de azt én akartam. Viszont ide tévedhet olyan is, akit nem látnék szívesen. Eddig ez nem foglakoztatott. Most igen.
Azért fogok még jönni. Csupa olyasmivel amit jó szívvel fel tudok vállalni, és amivel senki magánszférájába nem mászok bele túlzottan.
Ugye, hogy nem is olyan könnyű? 😉