úgy érzem magam. Szóval továbbra sem az igazi, de ebben legalább van valami élet, nem olyan mély, szürke és élettelen. Az brrrr! 🙁
Most átmentem hisztis p.csába a változatosság kedvéért, de a változatosság -ugye- gyönyörködtet.
Vasárnap visszaköltöztettük Belamit az egyetemre, na az sem volt könnyű, de ez az élet rendje.
Tegnap Kismacsónak is elkezdődött a suli, én meg egy nap alatt akartam mindent megcsinálni, ami ezzel kapcsolatos: füzetek beszerzése, bekötése a könyvekkel együtt, ebédfizetés, bérletek megvétele, etc… Még jó, hogy délelőtt a kozmetikában voltam, így délután lezongoráztam mindent.
Szerdához egy hétre elméleti vizsga. Semmit nem tudok, úgy érzem. Nyilván ezt érzi mindenki, de én tényleg nem tudtam eleget tanulni. Az ok többnyire én magam voltam, abszolút nem megy a koncentrálás, apró darabokra vagyok hullva. Mire végzek, tán’ össze is szedem magam. Remélem. 😉