Kozmetikus lettem

2014 szeptember 17. | Szerző: ETAMA |

Azért tegnap volt mindennek a teteje. Úgy látszik valóban vesztemet éreztem, mert egész nap csak vihogtunk a munkahelyen mindhárman (hárman vagyunk családgondozók a szolgálatnál).

Nagyjából sikerült rendbe tenni a dolgokat az ellenőrzésre, de a fejem már azon kattogott, hogy mit kell még átnéznem otthon a másnapi gyakorlati vizsgára, mit kell még vinni, etc… És addig rohantam,addig kapkodtam, hogy a jobb lábam 4. ujja bánta. Egész pontosan az utamban volt a lábamnál sokkal keményebb tárgy, és én abba belerúgtam. Bingó!

Este már annyira fájt, hogy bemásztam a takaróm alá, a fejemre húztam a takarót, és elkezdtem hangosan sírni, de úgy igazán, kirobbanóan, brühühüsen.
A férjem el sem tudta képzelni mi van, jött a takaró alá, és azt vizslatta, hogy most sírok, vagy hisztérikusan nevetek.
Hát nem nevettem. Teljesen elkeserített, hogy csak én lehetek ekkora balfék, hogy eltöröm a lábujjamat vizsga előtt.

Reggelre rondán bekékült az inzultált testrész, és bedagadt, kétségem nem volt, hogy ez bizony eltört.
Megnéztem, hogy egyáltalán mibe fér bele a lábam ilyen állapotban, majd bekaptam két fájdalomcsillapítót, aztán uccu neki a vizsgának.

Éssss! Sikerült!!! 🙂

Míg a másik csapat is levizsgázott, addig a férjem elrepített a balesetire. Jó sokat vártunk, de a röntgen szerint nincs törés. Halleluljah! Mondjuk sétálni sokat nem tudok, meg a cipő sem mindegy, de azért most: kösz, jól vagyok! 😉