Rengeteg dolog történik folyamatosan, jó lenne, ha kicsit gyakrabban jutnék ide.
A hétvégém nagyon jól sikerült. Pedig pénteken nagyon nyűgös voltam, saját magam agyára mentem, de tényleg.
Aztán szombaton elutaztunk vidékre, osztálytalálkozóm volt. Ugye nem baj, ha nem írom le, hogy hányadik? 😉 Amúgy általános iskolai, valahogy ez mindig megrendezésre kerül ötévente. Sajnos a gimnáziumiról ez nem mondható el, de novemberben most az is lesz.
Belami és Kismacsó nem jöttek, mert az egyiknek meccse volt, a másik meg vizsgára tanult, szóval szerintem örültek, hogy megszabadultak tőlünk kicsit. 😉
A nagyim szállásolt el bennünket, mert már csak ő lakik abban a kicsiny városban, ahol felnőttem, iskolába jártam. Nagyon régen nem voltam ott, hiányzott már.
Természetesen megint a készülődést élveztem a legjobban az egészben, ebben verhetetlen vagyok. A férjem keserűen felnevetett indulás előtt, mikor meglátta, hogy hány csomaggal indulunk másfél napra. Szerinte jobb lett volna az egész szekrényt utánfutóra tenni. (kackac)
A jó sminknek idő kell. Én legalább egy órát tökölődtem vele, pedig van már gyakorlatom benne. Számomra az a jó smink, ami alig látszik, csak nincs karika, bőrhiba, a szem nagy és csillogó, etc.. Ez biza sok időt vesz el, nekem elhihetitek. 😉
Először osztályfőnöki óránk volt, oda a lila kis csipkeruhámban mentem. Olyan hatvanas-hetvenes éveket idéz, úgyhogy megkívánta a hosszú szárú velúr csizmát.
Este a vacsorán fekete passzos nadrág és kék ing volt rajtam, mert a férjem is kék inget húzott. Fő az összhang.
Mondjuk azt nem vettem számításba, hogy rohadt hideg lesz az étteremben, úgyhogy totál mindegy volt, hogy milyen ing volt rajtam, a ballonom végig a hátamon figyelt.
Hááát, elég fura volt nekem az osztálytalálkozó. Lehet, hogy az is gond: a három évfolyamnak egyszerre van mindig, és ettől felhígul a banda. Szinte végig azokkal beszélgettem a legtöbbet, akikkel amúgy is tartom a kapcsolatot, szóval ennek így nem sok értelme volt. Persze aktivizálhattam volna magam én is jobban, de tényleg nem nagyon érdekelt senki annál behatóbban, mint amit elmondtak magukról az osztályfőnöki órán. Igen, rémes vagyok.
Egyik fiú osztálytársam talált meg magának, aki tök részeg volt, vagy más szer hatása alatt állt. Ő nagyon gazdag és botrányos, és nézetem szerint szörnyen boldogtalan.
Tulajdonképpen csak hallgatnom kellet, hogy hány ingatlanja van, és mit tehet meg gond nélkül, és ő mekkora ász, de annyira nem volt összhangban az, amit mondott, és ahogyan festett, hogy fel kellett neki tennem a kérdést: boldog e. A válasz brutálisan egyszerű volt: csöppet sem. 🙁
Édesszívem fényképezett rendületlenül, elfoglalta magát. Szerintem szörnyen unta az egészet, de igyekezett nem mutatni.
Másnap csináltunk magunknak egy wellness napot. Totál kisimultam tőle, ezt kötelezővé kellene mindenkinek tenni, úgy havonta egyszer.
Volt szauna, merülőmedence, kneipp taposó, élménymedence, masszírozómedence, úszómedence, kutyafüle. Én ezt annyira, de annyira élveztem. 🙂
Utána pizza, majd hazafelé jövet fagyi. Úgy dagonyáztam a jóban, hogy muszáj most pár napig kitartani ennek. 🙂 🙂 🙂